Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)

I. - Jegyzetek

Linder Béla, stb. — a történteket részletkérdésekben döntően befolyásolni is tudták, de bármilyen nagy szerepet is tulajdonítunk nekik, semmiképpen sem tarthatjuk helyesnek azt a szemléletet, miszerint ezek a személyek magukba olvasztják azt a politikai erőt, amit képviselnek. Ügy érezzük, a baranyai kérdéssel foglalkozó irodalom ezt a szempontot az eddigiekben elhanyagolta. így kerülhetett sor arra, hogy e problémakörrel kapcsolatban nem említik még a nevét sem Jászi Oszkárnak, akinek pedig saját lapjukban nagy érdemeket tulajdonítottak az autonómia kivívásáért folytatott tárgyalásokban, s aki többször személyesen is tárgyalt e kérdésben a szerb politikusokkal (BMÜ. 1921. jan. 19. Jászi Oszkár nyilatkozataa pécsi autonómia jelentőségéről.). Hosonló a helyzet Károlyi Mihállyal is. Már a köztársaság bajai vonatkozásainak anyaggyűjtése során szembetűnő volt a „vörös gróf” nevének ismételt előfordulása. Szerepe tisztázásának szükségességét már akkor szorgalmaztuk. Fogarassy László elutasító álláspontján kívül megjegyzésünkre nem reagált senki- Károlyinak a baranyai kérdéssel kapcsolatos nézeteit az utóbbi évtized sokasodó irodalma sem érinti. Nem tesz róla említést „Válogatott írásainak” előszavában felesége, szó nélkül hagyja bevezető tanulmányában Molnár Erik, más problémákat feszeget Vass Henrik Molnár Erik álláspontját bíráló tanulmánya is, nem is beszélve a „Válogatott írások” Horváth Zoltán által méltán, őszinte vehemenciával támadott jegyzetanyagáról. Végre Károlyi Mihálynénak Szegeden elmondott beszéde erősítette meg azt a sejtésünket, melyet eddig csupán néhány újsághír és röplap-szöveg tartott életben. íme a sokatmondó vallomás: „Akkor ismerkedtünk meg a jugoszláv nép nagylelkűségével. Ott is sok volt a magyar menekült, akik férjem körül csoportosultak. A Bécsi Magyar Újság volt az emigráció hivatalos lapja... Sok szó esett (Kiem. tőlünk) egy baranyai munkásköztársaság alapításáról Péccsel, mint fővárossal, hogy onnan felszabadító hadjáratot indítsanak Horthy Magyarországa ellen. Ez a terv pénzhiány miatt bukott meg és azokon az ellentéteken, amelyek a szocialista és kommunista vezéreket egymástól elválasztották. Ez a testvérharc volt az, ami Károlyit leginkább elkeserítette és minden telhető módon igyekezett is a munkásmozgalom erőit egyesíteni és megteremteni az egységfrontot. Az őreá való tekintettel és az ő jelenlétében sikerült is ilyen közös gyűlések és akciók megszervezése” (Károlyi Mihályné: Emigrációban- Tiszatáj, 1965. 5. szám.). Nem lehet vitás, hogy vonzotta a vélt lehetőség, hiszen „Ügy gondolta, hogy a nemzetek önrendelkezési jogát a burzsoá államok is elismerik, s hogy a győztes antanthatalmak megvalósítják Wilson törekvéseit” (Károlyi Mihály: Válogatott írásai... Molnár Erik bevezető tanulmánya XXI. lap). Bár ez a nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó elgondolásának volt az alapja, a baranyai utonómista törekvések eszmei kiindulópontjaként is szolgálhatott, és minden bizonnyal szolgált is Híveinek szüksége volt rá, mint seregnek a zászlóra. Jászi írja:.-, „ha Károlyi az országba még egyszer visszatér, akkor a széttaposott forradalom újra megtalálja a maga vezérét” (Károlyi Mihály: Válogatott... II. köt. Jászi Oszkár: Károlyi Mihály arcképe c. 1920. okt. 17. 269.). A volt elnök kényszerű emigrációs útja és — Jászi szerint — „passzív szerepe” az érdeklődés középpontjában állt- A kurzus sajtója — elsősorban a Windischgraetz contra Károlyi polémia miatt — közöl róla cikkeket sorozatosan, az októbrista sajtó viszont már ismertetett politikai felfogásának, Károlyi személye segítségével történő ismételt kifejtésére használja fel. 1921 májusában ezt írják: „Többek között azt híresztelik, hogy Károlyit, aki állítólag bolsevista, azért csempészték a magyar határra, hogy arra alkalmas pillanatban őt, mint a baranyai köztársaság elnökét, eljuttassák Pécsre. Az igazsághoz híven meg kell állapítani, hogy Károlyi sohasem volt bolsevista, hanem mindig a demokratikus köztársaságnak volt meggyőződéses, természetesen Habsburg-ellenes híve. Az is merész állítás.

8'

115