Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
A második szerb megszálló csapat : két század Zsivuljevics G. Antal alezredes parancsnoksága alatt november 15-én érkezett meg. Velük jött egy francia tiszt is, 1918. december 4-én pedig egy zászlóalj francia katona vonult be Bajára. Ennek a csapatnak a fogadásánál némelyek szerint Weisz Nándor polgármesterhelyettes, mások szerint dr. Móder Géza tanácsnok volt jelen. A franciák irodájukat Kovács Antal házában rendezték be. A szerb megszálló csapatok érkezése után másnap, 1918. november 14-én Meskó Zoltán kormánybiztos a következő rendeletet bocsátotta ki : „48/Kb. 1918. Rendelet a fegyverek beszolgáltatásáról. Elrendelem, hogy az összes fegyverek, lőszerek, szuronyok stb. azonnal, legkésőbb azonban november hó 16-án déli 12 óráig az alább megjelölt helyre beszolgáltassanak. Aki fegyverét be nem szolgáltatja, az ellen a várost megszálló csapatok parancsnoksága könyörtelenül fog eljárni. A csendőrség, rendőrség és pénzügyőrség fegyverét nem szolgáltatja be. Gyűjtőhelyek : 1. Szállásvárosi iskola, 2. Tanítóképző intézet. Baja, 1918. évi november hó 14-én. Meskó Zoltán s. k.“ Ez a hirdetmény igazolja, hogy a szerb katonai csapatok eleinte nem gondoltak a közigazgatás és rendészet teljes átvételére s igyekeztek a közigazgatás és hatóságok ügykörét érintetlenül hagyni. A megszállás rendjét nem zavarta semmi. A szerb és a később érkezett francia tisztek mindenkivel szemben előzékenyek voltak, egymással azonban nem igen barátkoztak, a társadalmi életben a franciák inkább a magyarokkal, mint a szerbekkel érintkeztek. A szerb reguláris csapatok érkezése után még néhány napig a szerb és magyar őrség tartotta fenn a rendet, majd a szerbek leszerelték a magyar katonákat s átvették teljesen a szolgálatot. Ez alatt a város utcai élete visszanyerte rendes arculatát, a hetipiacokat is megtartották, legfeljebb az hozott némi élénkséget a külső városképbe, hogy a leszerelt katonák még egyenruhájukban jártak, itt-ott néhány szerb és francia tiszt is vegyült a járókelők közé. Feltűnt a városban, hogy egy szerb kapitány legénye kíséretében mindennap részt vett a ferenciek miséjén. Valószínű, hogy ellenőrzés céljából jelent meg, de, úgy látszik, nem tudott magyarul s igy nem vette észre, hogy az akkori ferencrendi szerzetes-kántor minden misén elénekelt egy-egy hazafias tartalmú egyházi éneket is. Később, mikor magyarul tudó szerb tisztviselők kerültek a bajai rendőrkapitányság élére, ezek felismerték a hazafias énekeket és P. Unyi Bernardin zárdafőnököt hazafias magatartása miatt le is tartóztatták. A megszállás eleinte nem szakította meg teljesen a kapcsolatokat az anyaországgal, de már 1918. november 17-én megszüntették a telefonösszeköttetést Budapesttel és megnehezitették a fővárosi lapok behozatalát. A személyforgalmat azonban még nem korlátozták, csak a teherárúforgalmat szüntették be teljesen, még pedig Jugoszlávia felé is : a helyi sajtó emiatt felszólítást intézett úgy a kormánybiztoshoz, mint a Nemzeti Tanács elnökéhez, melyben arra kérte őket, hogy a város érdekében járjanak közbe a szerb katonai parancsnokságnál a teherárúforgalom felszabadítása érdekében. A közlemény tartalma igazolja, hogy a város közönsége még mindig hitte, hogy a szerb csapatok csak rendfenntartás végett jöttek. 45
