Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
A városparancsnok eltiltott minden magántelefonálást és táviratozást. Intézkedett továbbá a posta katonai őrizetéről. Moldovay (Mayer) Jenő hdn. a vasúti állomáson leszerelte a katonákat, elvette fegyvereiket, töltényeiket ; a vidéki katonákat továbbította, a bajaiakat beirányitotta a városházára. Délelőtt 10 órára már mintegy 100 bajai katona állt fegyverben az udvarban, akik a szeremleiekkel együtt már jelentékeny, megbízható katonai erőt jelentettek. A délelőtt folyamán megérkeztek még Schleicher László főhadnagy, vitéz Losonczi (Luibl) György hdn., Versényi László főhadnagy, dr. Kocsis János főhadnagy, Trszkity Jenő hadnagy, dr. Pollermann Arthur főorvos. Közben folyt a városháza udvarán a polgárőrség, helyesebben nemzetőrség szervezése. Bráde József hadnagy válogatta ki a megbízható embereket ; rögtön fel is fegyverezte őket. A forradalmi események szükségszerű velejárója, hogy megbizhatatlan elemek is kerültek a nemzetőrök közé. Ezért vált szükségessé megbízható vidéki csapatok időleges Bajára vezénylése is. A szervezés további rendjén azonban a megbizhatatlan elemeket fokozatosan leváltották. A létszám egyre növekedett ; Kovács Antal főhadnagy intézkedésére a nemzetőrség felváltotta a gázgyár, a gyufagyár, szeszgyár, posta és a Deszkás ucca őrségét ; a szeremleiek mehettek haza, még pedig megbízhatóságukra való tekintettel fegyveresen. Brádi (Brade) Rezsőtől a telefonügyeletet dr. Bernhart Sándor polgármester, akkori számvevő vette át ; majd pedig a városparancsnok mellett teljesített szolgálatot. A városparancsnok telefonkérelmére a szabadkai katonai parancsnokség még aznap 20 bajai embert és 100 fegyvert küldött ; kevéssel utánuk megérkezett Zomborból az érte küldött mozdonnyal Gunde László fh. egy géppuskával, 30 emberrel, Hechtl Géza és Balassa Károly őrmesterekkel. A zombori géppuskás szakasz Kovács Antal városparancsnok intézkedésére tüntető felvonulást rendezett a külső városrészekben s a közismert lógósokat kész névlista alapján összefogdosta. Ezek az erőteljes intézkedések megnyugtatták a város közönségét. A külső városrészekben még hallatszottak lövések, sőt Kiscsávolyban tűz is támadt, de komolyabb összetűzésre sehol sem került sor. A rendkívüli viszonyok ellenére vasárnap reggel a diákok szokott módon mentek istentiszteletre ; a kirabolt üzletek s az út sarában fekvő áruk, játékok szomorú látványa sok akkori kis diák emlékezetében él még. A károsultak eleinte nem igen merészkedtek az utcára ; segítségre is csak akkor gondoltak, amikor a vasúti állomást polgárőrség szállta meg s amikor a szabadkai, zombori katonaság megérkezésének, valamint a polgárőrség erőteljes szervezkedésének hire elterjedt. Abból, hogy a rombolások és fosztogatások nem követeltek emberáldozatot, sokan — különösen azok, akikből hiányzik a történtek átélésének a közvetlensége — azt a következtetést vonják le, hogy az 1918-as bajai forradalmi kitörések nem is voltak veszélyesek, népitéletszerűek, hanem inkább az itthoni csőcselék vagyonelleni cselekményei, melyeket néhány bátor ember megakadályozhatott volna. Ez a felfogás téves megítélése az akkori időknek. A tömeg szeszélye és szenvedélye mindig kiismerhetetlen. Akkor, 22
