Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)

Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)

â csekély létszámú csendőrség — miután a megerősítésükre beosztott népfelkelők elszéledtek — képtelen volt a rendet fenntartani s néhány napra maga is félrevonult.

A csendőrségi jelentést itt közöljük :

„Másolat. M. kir. III. számú csendőrkerület. Bajai gyalogőrs. 76/1918. szám. Tárgy: Baján történt zendülésről és rablásokról részletes jelentés. Tekintetes Rendőrkapitányi Hivatalnak Baja. Baja, 1918. évi november hó 7-én. Jelentem, hogy folyó hó 1-én d. e. 10 óra tájt a zombori szárnyparancsnokságtól távbeszélőn azon parancsot kaptam, hogy tekintettel a beállott országos viszonyok miatti alakulásokra, a katonaszökevények üldözését, elfogását és ezek ellen alkalmazandó fegyverhasználatokat szüntessem be. Múlt hó 30. és 31-én, folyó hó 1., 2. és 3-án egész napokon mindenfelől Bajára érkező vonatokkal érkeztek a katonák és mindenfelől teljes felszereléssel és lőfegyverzettel. Akik 1-én és 2-án érkeztek, a vonatról történt leszállás alkalmával töltött lőfegyvereikből az állomáson s az állomási kertben egész sor úgynevezett örömlövéseket adtak le, illetve fel, ezek azonban kárt senkinek és semmiben nem tettek. Fentiek folyományaként a harctérről már régebben megszökött, vagy a harctéren egyáltalában nem volt s idehaza Baján tartózkodó és bujkáló katonák — kik a csendőrség által többször és ismételten voltak elfogva — szintén felfegyverkezve bandává tömörültek és folyó hó 2-án d. u. 5 órától 3-án d. e. 7 óráig az utcát járva sortűzeket adtak le és Baja város hozzájuk csatlakozó csőcselékével majdnem az összes üzleteket feltörték és teljesen kirabolták.

A kár több millió korona. Amennyiben az őrsön 17 számításba vehető szolgálatképes ember volt (a többiek kórházban és betegen feküdtek) s a szolgálatképesek közül ide beosztott 6 népfölkelő még 2-án d. 12 órakor aggodalmaskodva tett nyilatkozataikból és jelentéseikből megtudtam, hogy nem mernek a csendőrlegénységgel karöltve fellépni s mivel megtudtam azt is, hogy a helyi m. kir. honvéd állomásparancsnokság katonái is megtagadták az engedelmességet s nagyobbrészt hazaszöktek, a másik része (őrség, legénysége) a zendülőkhöz csatlakozott és támogatást nem kaphatok, a rendőrség támogatására szintén nem támaszkodhatok csekély volta miatt, az előre bejelentett 60—80 főnyi jól felszerelt és felfegyverkezett zendülőkkel és fosztogatókkal szemben a fellépést nem is kíséreltem meg, mert belátván, hogy nem bírtam volna a meglevő 10 emberemmel sikeresen fellépni s a harcot felvenni, csak a laktanya védelmére gondolhattam. Annál is inkább, mivel folyó hó 1-ről 2-ára forduló éjjel a hengermalomban történt szijlopás ügyében nyomozást vezető járőröm ellen, amidőn a malomhoz akart menni, 2-án délután a felfegyverkezett katonaszökevények rejtett helyeikből egész sortűzet adtak le, melyek ugyan nem találtak, de a járőr látva ezt, visszatért s a nyomozást abban kellett hagynia. Amidőn ezen járőr most a vasút mentén a vasútállomásra akart menni, nem tudván még azt, hogy ott a két Gyurinovics (Pásó) gyerek felfegyverkezve a vasúti vendéglőben garázdálkodik, rombol és tör, újból sor17