Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
Amler Antal c. főigazgató 1926. évben az intézet 1918—1026-os éveiről összefoglaló értesítőt adott ki, melyben az intézet szerb megszálláskori történetét a következőképpen foglalta össze : „1918. nyarán költözik ki a Vörös Kereszt kórház az intézetből s intézetünk örömmel foglalja el a rég nélkülözött internátusi helyeket. Örömünk, sajnos, rövid ideig tart. 1918. november 13-án következik be a szerb megszállás s ezzel intézetünkre zúdul a megpróbáltatások végtelen áradata. Intézetünk gyakorló iskolájában szolgáltatják át polgártársaink s katonáink a szerbeknek a fegyvereket ; ez valóságos második fegyverletétel volt. A megszálló hatalom erőszak alkalmazásával esküt akar kikényszeríteni a tanári kar tagjaitól; ennek ismételt megtagadása után beszünteti az intézet működését, majd megtűri azt, viszont beszünteti a tanárok fizetését s az intézet fenntartásához szükséges összegek kiutalását. Az intézet összes helyiségeit az itt volt francia katonák számára akarják lefoglalni, majd amikor azok parancsnoka : Mr. Gardel ettől eláll, a hadifogságból visszakerülő szerb katonák számára átmeneti állomásul szemelik ki azt. E veszedelmet is kikerültük, bár növendékeinknek az internátus helyiségeit ki kellett üriteniök. 1919. március 15-én a megszálló katonaság — állítólag lázadás ürügye címén — bekeríti az intézetet, az igazgatót a városparancsnok elé kiséri két fegyveres katona, ahol a növendékek nemzeti szinű szalagjának viselése miatt felelősségre vonják, majd később tússzá nyilvánítják. Ez azután a megszállás hátralevő két és háromnegyed évén át különböző ürügyek alatt havonként ismétlődik. Jankulov Boriszlav dr.-t a pancsovai gimnázium igazgatójává nevezték ki. Intézetünk a legsúlyosabb viszonyok közé kerül, tanárai közel három éven át nem kaptak fizetést; világításunk, fütő anyagunk, vizünk nincs, a szünetre távozó növendékeinknek nem engedik meg az intézetbe való visszatérést. 1919. nyarán érte intézetünket a legsúlyosabb csapás, amikor osztozott a megszállott területen működő állami intézetek sorsában. Kifosztás ! Hónapokon át szállították el a megszállók azt a temérdek tanszert, bútort, amit a magyar állam s intézetünk volt tanárai, növendékei félszázadon át gyűjtöttek. A „delegátusok“ rekvirálásának tizenkét zongora, három harmonium, a szlöjd és a rajzterem teljes felszerelése, a tantermek bútorzata, a szertárak, a múzeumok minden kincse, a tanári könyvtár legértékesebb művei, az igazgatói iroda minden bútorzata, az internátus száz ágya, kályhák, a nagy ebédlő felszerelése s a nevelői lakások bútorzata esett prédául. Meghagyták az igazgatói iroda két szekrényét s irattárát, egy tanterem padjait, tábláját s az internátus húsz növendékre való felszerelését. A megszállott területen rekedt leánytanitónőnövendékeket is intézetünkben gyűjtöttük össze, külön tanfolyamon készítettük elő s úgy tettük lehetővé tanulmányaik befejezését.“ Végül a következő szavakkal fejezi be közleményét Amler Antal igazgató : 196
