Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)

Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)

elé 1919. január 23-án a tantestületet. A parancsnok igyekezett udvariaskodni, de semmi kétséget sem hagyott fenn az iránt, hogy kíméletlenül óhajt fellépni a ciszterci tanári kar ellen.

Hosszas tárgyalások után tiz napot engedélyezett az igazgatónak, hogy Zircre utazva az apáttal megtárgyalja az eskü ügyét.

Az időközben visszatért Kürthy Menyhért igazgató ismét Budapestnek vette útját s ott azzal az ürüggyel, hogy a rend francia eredetű, sikerült az antant-missziónál kijárni, hogy a cisztercieket mentsék fel az eskü alól. Vyx francia ezredes 1919. február 1-én ilyen értelmű táviratot küldött is Belgrádba és Bajára. A szerbek ezt a táviratot eltitkolták volna, azonban — amint Bándy Boldizsár szószerint Írja: „a városi főjegyző: Vuich Miksa dr, volt hálás tanítványunk, azonnal elárulta az antant letiltó parancsát.“

Segítségére jött a rendnek dr. Tantos Gyula kalocsai kanonok, akkori bajaszentistváni esperes-plébános is, aki azzal érvelt a szerb katonai parancsnokságnál, hogy a rendi ügyekben Róma hivatott dönteni s igy a szerbek abbahagyták az eskü erőltetését, mely annyi lelki tortúrának tette ki a többi tantestületek tagjait.

A szerbek a gimnázium elszlávositására is kísérletet tettek: elrendelték a szerb nyelvnek osztályonként való tanítását ; tanárnak alkalmazták Grigorievics Milutin szerb papot, az ifjúság azonban — a tanárok tilalma ellenére — órái alatt olyan macskazenét rendezett, hogy Grigorievics végre is megunta a tanítást s elment Zomborba árvaszéki ülnöknek.

Az 1919. julius 12-iki Petár-nap ablakbeverését a rendház sem tudta elkerülni. A szerbek állandóan azzal fenyegették egyébként a rendet, hogy a földszinti helyiségeket elveszik tőle, de, úgy látszik, — a Vyxféle rendelet miatt — megtenni még sem merték.

Az 1919. julius 12-iki Petár névnapon a Rendház sem tette ki a zászlót, de nem is világította ki ablakait. A szerbek büntetésül a gimnázium összes ablakait beverték ; a Rendház ablakaiból csak kettőt.

Az 1919—1920-as esztendő beiratkozásának kezdő napján szerb katonák és napszámos kinézésű civilek megrohanták a gimnáziumot és minden padot, asztalt és széket elvittek ; az értékes fizikai szertárt is el akarták vinni, de dr. Jelich Mihály és Katanics Antal „szerb megszállás idején városi tisztviselők“ Belgrádban keresztülvitték a rekvirálások betiltását.

A gimnáziumi szertárt meg lehetett még menteni, de a bútorokat akkor már uszályhajó vitte lefelé a Dunán, abból semmit sem lehetett visszaszerezni.

Hogy a tanítás mégis megkezdődhessék, Szilágyi György mozgószinház-tulajdonos indítványára mozgalom indult meg a gimnázium közadakozásból való bebútorozására. A bajai társadalom megértéssel fogadta a felhívást s a legszükségesebb bútorok hamarosan össze is gyűltek. A még hiányzó padokat a városi polgári iskola, az állami tanitóképezde igazgatói és a zárdafőnöknő engedték át.

A szerb uralom — miután látta, hogy az intézet kifosztásával sem tudta a magyar gimnázium működését megakadályozni — a névelemzést rángatta elő s arra akarta kényszeríteni a szlávos nevű tanulókat, hogy vidékre szerb gimnáziumba menjenek.

A szlávos nevűek kénytelenek voltak kimaradni, de a rend igazgatósága lehetővé tette, hogy az év végén, mint magántanulók, vizsgázhattak le.

194