Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
A rossz gazdasági viszonyokat a szerbek adóztatási politikája mélyítette el. Az 1920-as esztendőben folytatták a hadinyereség- és jövedelemadó címén megkezdett zsákmányolást. A múlt tapasztalatain okult polgárság igyekezett a pénzügyminisztérium kiküldötteivel megegyezni. Mindez azonban csak ravasz kísérletezés volt a szerbek részéről, mert a belgrádi kormány egyszer sem hagyta jóvá az egyezségeket, sőt a végén kiderült, hogy az elképesztő hadinyereségadót csupán Bajára és Pécsre vetették ki azért, mert éppen ezt a két — Magyarországhoz visszakerülő — várost akarták megsarcolni. Igaz, hogy közben a bajai delegátusok a háromszög községeibe is kimentek hadinyereségadót szedni, de ez az akció egyéni vállalkozás volt. A bajaiak nem ismervén a helyzetet, azt hitték, hogy Belgrádban tudnak majd magukon segíteni s ezért 1920. február 7-én ismét küldöttséget menesztettek Belgrádba. A deputáció tagjai voltak : Reich Vilmos, Reich Gyula, Dely Géza, Szász Ottó, Trafikant Károly. A küldöttség feladata az lett volna, hogy eszközölje ki a pénzügyi kormánynál azoknak az egyezményeknek jóváhagyását, melyeket dr. Bekljanov pénzügyi delegátussal kötöttek. Eredményt természetesen ez az ut sem hozott. Növelte a bajokat az is, hogy a szerbek a hadinyereségadókon kívül a rendes adók befizetését is erőltették. Az adókezelésben pedig a legnagyobb rendetlenség uralkodott, az adófőkönyveket nem zárták le, a befizetéseket nagyon sok esetben el sem könyvelték, senki sem tudta, hogyan áll az adójával ? Fizetni azonban mindig kellett, mert az adóközegek nem ismertek kíméletet. Ez a kíméletlen adóztatás felszívta Baja polgárságának pénzkészletét s jó részben oka volt a nagy drágaságnak. Nem csekély részben növelte a pénzszűkét az 1920. január 6-án megindult pénzkicserélés is. A kétszer lebélyegzett korona bankjegyeket 4: 1 arányban átcserélték dinárra. A pénz kicserélés műveletét, mely egy hónapig tartott, a városi házipénztár és az állami adóhivatal bonyolította le. Minthogy a városi pénztárt csak délelőtt nyitották ki, a délutáni beváltást Risztics Miklós tanácsnok végezte hivatali helyiségében, mely egyúttal cukorelosztó hivatal is volt. Vaskút és Bátmonostor pénzeit is Baján cserélték át dinárokra. Igen megérezte a bajai piac, hogy a csávolyiak és felsőszentivániak a második lebélyegzést elmulasztották s igy kevés korona bankjegyet válthattak át dinárra, miért is mint vásárlók jó ideig kiestek a bajai gazdasági életből. A kereskedelem csőd előtt állott, a városi pótadó 300 százalékra emelkedett, mégsem tudott a város kötelezettségeinek megfelelni ; nem fizette, vagy igen rosszul a tisztviselőit, nem tudta hivatalait sem tovább, mint csak délelőtt tiz óráig fűteni. A tanítóképző karácsonyi szünetét 1920. február 15-ig tolták ki. Az állam már másfél millió pengővel tartozott a kórházi betegek ápolási dijai címén, de semmit sem fizetett, ellenben az összeharácsolt adókat mind elszállittatta. Az a veszedelem fenyegette a kórházat, hogy a betegeket, tüzelő és ellátás hiányában, haza kell küldeni. A halottakat deszkakoporsó helyett rongyokba varrva temették el. A járásbíróság is kénytelen volt tüzelő hiányában a tárgyalásokat bizonytalan időre elhalasztani. Hiányzott a vállalkozási kedv, nagy volt a munkanélküliség és szükségképpeni velejárója : a nyomor. 153
