Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
adatokat gyűjtsenek a magyarság ellen. A polgárság egyeteme akkor nem tudott arról a nagy munkáról, melyet dr. Borbiró Ferenc Cviics aknamunkájának ellensúlyozására végzett. A dunai aknák felszedése. A tanácsköztársaság alatt szünetelt a dunai forgalom is. A vörösök ugyanis aknákkal zárták el a hajóközlekedést. A kommün bukása után az antant parancsnokság elhatározta a Duna szabaddá tételét s intézkedésére 1919. augusztus 15-én Budapestről Bajára vezényeltek 45 magyar matrózt, akik itt az angol dunai flotilla-parancsnokságnál jelentkeztek s azután annak irányítása mellett kezdték meg — Bajáról kiindulva — a lerakott aknák felszedését ; a főaknamező Paks alatt volt. A veszedelmes munka heteket vett igénybe s az aknák felszedése után is még jó ideig csak katonai szolgálatra rendelt hajók közlekedtek a Dunán. A magánforgalom Budapest és Belgrád között jóval később indult meg. Az illegitim kereskedelem virágzása. A bizonytalan gazdasági, pénzügyi és politikai helyzet sajátságos állapotokat teremtett 1919. őszén a kereskedelemben. Egyszerre mindenki boltos akart lenni. Az akkori viszonyokat kitünően jellemzi a már Stella Adorján felelős szerkesztésében megjelenő Bajai Független Újság következő vezércikke : „Mindenki boltos akar lenni. Amerre tekintünk, mindenütt újabb és újabb boltokat látunk a városban. A kereskedelemnek ilyen módon való fellendülése ellen semmi kifogása nem lehet senkinek, ha az a fogyasztáshoz és a közszükséglethez alkalmazkodó szaporulata volna az uj boltoknak. Csakhogy nem igy van. Most már nem igy van. Most mindenki boltos akar lenni, akármi volt azelőtt. Senki sincsen megelégedve eddigi foglalkozásával, hanem a kereskedésre veti magát, mert úgy véli, hogy ez az egy foglalkozás az, amely hirtelen meggazdagodásra ad módot. A legális és tisztességes kereskedelemnek ez az uj rákfenéje a legnagyobb baj és ez akadályozza meg azt a lehetőséget, hogy már egyszer visszatérhessünk a régi, szolid alapra. Aki eddig fűszeres volt, vagy asztalos, avagy jogász, az mind-mind vászonnal, kanavásszal és posztóval kereskedik. Annyi a rőfösbolt Baján, hogy azelőtt éppen elég lett volna félvármegye szükségleteinek kielégítésére. Mindenki foglalkozik kereskedelemmel, csak éppen a régi kereskedelem nem. Mire az árú a rendes kereskedőhöz jut, már legalább is öt kézen megy keresztül a portéka. így drágul meg az árú. Tehát nemcsak szállítási nehézségek okozzák a drágaságot, hanem főleg a mostani abnormális kereskedelmi szokások . . . Térjen mindenki vissza régi, rendes foglalkozásához és legyen boltos az, akinek ez tanult mestersége ..." 132
