Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)

Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)

A küldöttségjárás azonban nem járt sikerrel, mert az államkincstárt annyira kifosztották a vörösök, hogy a bajaiaknak nem utalványozhattak ki semmit. Üres kézzel kellett hazajönniük.

A bajai magyar társadalom hazafias dicséretére szolgál, hogy ezután minden erejét megfeszítve még nagyobb áldozatkészséggel sietett a magyar tisztviselőtársadalom támogatására. Ekkor indult meg az egyre romló valutáris viszonyokra való tekintettel a tisztviselőknek terményekkel való támogatása.

A polgárőrség szervezése a megszállás alatt.

A közbiztonsági állapotok közben egyre rosszabbodtak ; a szerb katonaság állatrekvirálásai, az iskolák bútorainak elhordása, a lakásrekvirálások sem voltak alkalmasak arra, hogy a jogtiszteletet ébren tartsák, de az egyre romló gazdasági viszonyok is közrejátszottak abban, hogy a vagyon elleni bűncselekmények mindig szaporodtak.

Hogy a megélhetés mennyire megnehezedett, igazolja az a tény, hogy a tisztviselők, de főként a tanítók mezei munkára vállalkoztak. Béreltek a várostól és egyesektől is néhány hold földet s azt házilag munkálták, ősszel pedig csoportosan vállalkoztak a szokásos szerződéses formák között kukoricatörésre.

Á Bajai Független Újság október 14-iki száma azt irja a tanítókról :

„Ma álltak dologba és megkezdték a kukoricatörést. Megvagyunk győződve, hogy a derék szellemi munkások éppen úgy megállják helyüket a testi munkánál, mint ahogy elvégezték népnevelési munkájukat a katedrán, vagy az Íróasztalnál.

A kukoricatörő szellemi munkásokat nehéz munkájukban az egész város szeretetteljes szimpátiája kiséri.

Minden ember átérzi azt a súlyos helyzetet, amely derék népnevelőinket arra az elhatározásra bírta, hogy ehhez a fárasztó és nehéz munkához hozzáfogjanak.“

Az állami tanítók közül húszán vállaltak ősszel kukoricatörést, követték őket a városi tisztviselők és a birósági kezelő tisztek.

Nem maradtak el a városi hajdúk és altisztek sem, csaknem valamennyien kaptak hat heti szabadságot, hogy az őszi munkaidényben elszegődhessenek.

Fennakadtak ezzel a kézbesítések is, de ezen nem sajnálkozott senki, mert kellemes határozatokat nem igen kézbesíthettek : ilyen nem igen volt. A nagyon sürgős kézbesítéseket a városi rendőrség végezte.

A rendőrség kézbesítési tevékeyysége sem vált a közbiztonság javára, mely annyira megromlott, hogy végre is a polgárőrség szervezésére került a sor.

A Bajai Független Újság 1919. augusztus 2-iki száma a következőket irja :

„Polgárőrséget szerveznek Baján. A csekély létszámú bajai rendőrség a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tudja elejét venni a számos rablásnak és fosztogatásnak. Az előfordult esetek a város lakosságára igen erős hatással voltak s úgy felforgatták az általános nyugalmat, hogy az ijedősebb emberek nem mernek aludni s egész éjszakát virrasztanak.

123