Gonda Béla: Türr tábornok születésének száz éves évfordulójára (Baja, 2008)
Baja az októberi forradalom és a szerb megszállás alatt (1918-1921)
kát Baján a legtöbben ébren töltötték. A nehezen várt virradat azonban megnyugvás helyett újabb meglepetést hozott. Szerb katonai osztagok jártak házról-házra s ahol tehenet vagy lovat találtak, azokat kihajtották az utcára s az otthon talált férfiakat arra kényszeritették, hogy mint hajcsárok menjenek az állatok után. Megrohanták a kávéházakat is s úgy az ott talált férfiakat, mint a véletlenül az utcán járókat is összeterelték s hajcsárszolgálatra kényszeritették. A város kiürítése után a szerb katonaság átpásztázta az egész határt, a tanyákról is összeszedte a jószágállományt, de elhajtotta az állatokat a bajai és a bácsalmási járás megszállt községeiből is. Hosszú kocsisorok jöttek be a falvakból, minden kocsi után 8—10 marhát, lovat kötöttek s az egész rablóit jószágállományt levitték a szerémségi Indiába. A falusiak annyiban szerencsésebbek voltak, hogy legalább kocsin mehettek elrekvirált állatjaik után, a bajaiaknak azonban gyalog kellett megtenniük az utat egész végig. Ellátásukról természetesen a gazdáknak maguknak kellett gondoskodniok. A szerbek kíméletlen, de egyben a fejvesztett kapkodásnak is látszó eljárását jellemzi az állatrekvirálást elrendelő Terzics tüzéralezredes esete. Terzics tüzéralezredes családjával együtt Schön Zsigmond házában lakott. A katonák két lovat és négy tehenet hajtottak el egyszerre Schön Zsigmondtól. Az izgalmas percekben Schon Zsigmond arra kérte a tüzéralezredest, hogy, miután neki is és az alezredesnek is két kis gyermeke van, legalább az egyik tehenet hagyják vissza. Az alezredes azonban elutasított minden kérelmet s igy a katonák elvitték mind a hat darab jószágot. Egy tehenet sem hagytak meg. Az állatok elhajtásának igazi okai. A szerbek nem árulták el akkoriban az állatok elrekvirálásának igazi okait, igyekeztek a dolgot úgy feltüntetni, hogy az állatrekvirálás büntetés a Petár-napi ünneplés elmaradásáért. Amikor a julius 13-án megkezdett állatrekvirálás hullámai elcsendesedtek s a kifosztott gazdák magukhoz tértek első meglepetésükből, elhatározták, hogy a dolgot nem hagyják annyiban, hanem küldöttséget menesztenek Belgrádba. A gazdák küldöttsége le is utazott Belgrádba s hozzájuk csatlakozott Dolinka Vazul főispán és dr. Vuich Maxim főjegyző is. Minthogy Belgrádban a minisztériumok nem igen akartak az állatrekvirálások ügyében felvilágosítást adni, dr. Vuich Maxim a küldöttség élén felkereste dr. Matics Márton szkupsztina képviselőt s felkérte, hogy interpellálja meg ebben a kérdésben a hadügyminisztert. A kérdések, melyeket a hadügyminiszterhez intézett, a következők voltak : 1. Kirendelte el az állatrekvirálást a bajai és a bácsalmási járásban? 2. Ha a hadügyminiszter rendelte el, vájjon a saját felelősségére tette-e, vagy pedig minisztertanácsi felhatalmazásra ? 3. Mekkora az elhajtott marhák száma ? 4. Mennyi állat pusztult el és miért nem gondoskodtak arról, hogy az állatok kellő módon láttasanak el ? Ki követett el mulasztást ? 5. Visszaadják-e az állatokat és mikor ? 6. Elveszik-e büntetésüket azok, akik ez ügyben bűnösök ? 114
