Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
VI. Türr szerepe a magyar emigrációnak az ország felszabadítására irányuló mozgalmaiban
66 ♦ Kossuth meglehetős lehangoltsággal írja is Türrnek 1864. január 10-én, hogy a miniszterekkel sok értekezlete volt, de se nem kellemes, s nem igérletes. Hangsúlyozza, hogy az olaszok csatákat nyerhetnek talán az osztrák ellen, de erejét meg nem törhetik Olaszhonban, az osztrákot csak a Dunánál lehet megtörni, másutt sehol. Különben Napóleontól sem vár semmi jót s január 23-án Türrhöz intézett hosszabb levelében annak a véleményének ad kifejezést, hogy Napoleon a magyarokért ugyan nem fog háborúba keveredni senkivel, legkevésbbé az osztrákokkal. Feltételesen számít azonban az olaszra. Ha Velencében a mienkkel egyetemesen kiütne a felkelés, akkor Viktor Emánuel kénytelen lenne egész erejével síkra szállni. Türr sem tudott Párisban a magyar ügy iránt érdeklődést kelteni s december 1-én értesíti Kossuthot, hogy Párisban beszélt több magas állású államférfival, de ezek mind a béke mellett vannak. Megjegyzi, hogy ha soká húzzák-halasztják a dolgot, a vége az lesz, hogy a magyar kialkuszik az osztrákkal és Velence nem kerülhet olasz kézre. A magyarországi akcióval szemben azonban a Lamarmora tábornok által inaugurált olasz politika is tartózkodó álláspontra helyezkedett. Türr mindennek dacára — bízva Viktor Emánuel jóindulatában — Kossuthtal együtt tovább fonogatja a Magyarország felszabadítására irányuló mozgalom szálait. Kossuth 1866. május 23-án Garibaldit kérdezi: Terveiben nem akadna-e hely, ahol én és az általam képviselt érdekek is játszhatnának szerepet? Garibaldi Caprerából május 26-án válaszol, s ezt írja: Az ön nemes hazájának az ügye az én ügyem is és a körülmények rövid idő múlva oly térre vihetnek minket, ahol végleg összeforaszthatjuk a testvéri köteléket a két nép közt. Türr 1866. május 15-én Florenzből értesíti Kossuthot, hogy a légió ügyében vele történt megállapodást elvben elfogadták, de meg kell várni az arra alkalmas időt. A királynak az az óhajtása, hogy Türr menjen ez ügyben Garibaldihoz. Türr május 27-én újból ír Kossuthnak. Beszélt a királlyal, aki megígérte, hogy a légió reorganizációja miatt a minisztereket sürgetni fogja. Caprerában Garibaldival nem végezhetett semmit a magyar ügyben. Levelét megkapta s válaszából látni fogja, hogy
