Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
VI. Türr szerepe a magyar emigrációnak az ország felszabadítására irányuló mozgalmaiban
♦ 64 sokkal Montenegróból. Gyors előnyomulás ezen a hegyországoit át Szerbiába s onnan a Szávához és a Dunához. Türr immár a királyhoz fordult a végett, hogy a magyar légió újra az ő hadosztályához csatoltassék, amit neki a király meg is Ígért. Ügy látszik, — írja Klapka — pénz, hajók és fegyverek is biztosítva vannak az expedició részére. Itthon ebben az időben már országszerte várták a könnyenhívő vérmes reményűek Garibaldit és Türrt, arcképeiket árulták s lelkesen énekelték a dalt: Majd hoz Kossuth tisztát, Türr Pista meg puskát, Éljen Garibaldi! Sőt még Cavour iránt is oly nagy rokonszenv nyilvánult, hogy nem sokkal halála előtt több vármegye megválasztotta tiszteletbeli bizottsági tagnak. Kossuth febr. 18-án Londonból Klapkának írt válaszában Türr tervét komolyabb természetűnek tartja, mint a fölmerült egyéb kalandos terveket, mert Garibaldit oly környezet veszi körül, amely őt abba az illúzióba ringathatná, hogy ami neki Olaszországban sikerült, azt másutt is megpróbálhatja. Kossuth azonban nem hiszi, hogy bármely expedició, melyet Olaszország nyilt háborúja az osztrák ellen nem törvényesít és nem támogat, Magyarországig eljuthasson. Klapka febr. 19-én Turinból Kossuthhoz írt levelében közli, hogy Türr odaérkezett s biztosította őt, hogy soha eszébe sem jutott volna Kossuthék nélkül valamire vállalkozni, megígérte, hogy elmegy Londonba Kossuthtal értekezni. Erről a látogatásról Kossuth következőleg emlékezik meg: „Türr tábornok csakugyan meglátogatott Londonban. Értekezéseink tárgya és eredménye felől nincsenek jegyzeteim; de a bizalmas és barátságos viszony, mely köztünk soha nem bomlott meg, a szíves készség, mellyel nagy befolyását a királynál és a kormánynál a légió, az emigráció s a haza érdekeinek előmozdítására mindig felhasználta; és a kifáraszthatatlan erély, melyet a légiónak, az olasz és magyar ügyközösség jelvényének megmentése, rendbeszedése, fenntartása körül kifejtett, midőn azt hol bujtogatások, hol viszálykodások a felbomlás örvényéhez sodorták: engem bizonyossá tesznek, hogy londoni értekezésünk is a legkielégíőbb egyetértéssel ment végbe.“'
