Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
VI. Türr szerepe a magyar emigrációnak az ország felszabadítására irányuló mozgalmaiban
♦ 57 ± Cavour-ral, a nagyhatalmú miniszterelnökkel s bizalmas barátsága Garibaldival — a kire fényes sikereinél és személyes varázsánál fogva igen nagy hatással volt — különösen alkalmassá tették Türrt a legkényesebb katonai és diplomáciai feladatok kedvező megoldására. Kossuth Lajos, illetve a Magyar Nemzeti Igazgatóság (Kossuth, Klapka, gr. Teleki László) az Olaszországgal együttesen és olasz katonai segítséggel Ausztria ellen indítandó háborúra nézve Cavour-ral 1860. szeptember 10-én megegyezett s ezt az írásba foglalt egyezményt a szárd minisztertanács szeptember 11-én elfogadta. Ebben meg lett állapítva, hogy az olaszországi hadműveletek megkezdése után Magyarországra oly olasz segéd-haderő küldessék, mely a királyi hadsereghez tartozik. E segéd-hadtestnek a király marinája által támogatva partra keilend szállnia s elrendezvén a hadműködés alapját, az összeköttetési vonalat a tenger és Magyarország közt Dalmácia és Horvátország megszállásával biztonságba keilend helyeznie, miszerint az Olaszországban szervezendő magyar légiónak, a háború folyamán az olaszországi osztrák hadseregből elvonni remélt magyar erőnek s a fegyvereknek és lövőszereknek gyors eljuttatása Magyarországba lehetővé tétessék. E segéd-hadtestnek elég erősnek kell lennie, miszerint a feladatnak megfelelhessen s vitéz hozzájárulásával az első hadműködésekhez, a magyar nemzet haderejének gyors kifejlesztéséhez támaszul szolgálhasson. A Magyar Nemzeti Igazgatóság úgy véli, hogy 30—40 ezer ember e célra elegendő lesz. Ezen egyezmény — mint Kossuth megjegyzi — a magyar nemzettel az osztrák hatalom ellen kötött szövetség jellegével bírt. A Cavour, illetve a szárd kir. kormány és Kossuth, illetve a Magyar Nemzeti Igazgatóság között Ausztria megtámadására kötött egyezmény megvalósítását két veszély is fenyegette. Az egyik az osztrák, porosz és orosz uralkodók varsói találkozása s ebből folyó szövetkezése, a másik Garibaldi azon elhatározása, hogy a franciák által megszállt Rómát megtámadja. Ez utóbbi Cavournak igen nagy aggodalmat okozott, minthogy lehetetlen volt be nem látnia, hogy ez összeütközést vonna maga után a franciák császárjával; aminek a dolgok akkori állásában alig lehetett volna más következése, mint az, hogy Olaszország újjászületésének nemcsak
