Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)

Előszó

3

♦

élőszó.

1874. óta halála percéig voltam bensőbb összeköttetésben T ürr tábornokkal.

A 80-as évek elején, pesti tartózkodása alatt — az ő kívánságára — a reggeli órákban igen gyakran meglátogattam; sokat beszélgettünk legendás életéről, itthoni közgazdasági törekvéseiről. Később, 1888-tól kezdve, amikor engem Baross Gábor a kereskedelemügyi minisztérium képviseletében a Tűr r által alapított s az ö elnöklete alatt állott Ferenc-csatorna társulat igazgatóságába deszignált, ahol rövidesen alelnökké választattam, s a tábornok rendesen hónapokra terjedő távolléte alatt helyette az ő szellemében, az ő intenciói szerint kellett a társulat ügyeit vezetnem: mindinkább közelebb jutottunk egymáshoz s mind bensőbb lett köztünk az érintkezés.

Amikor a 90-es években elkezdte a reminiszcenciáit irogatni, különösen a „Magyar Hirlap“-ban és külföldi lapokban, többször kértem, sürgettem, hogy írja meg emlékiratait, hiszen az ö gazdag levél- és okmánygyüjteménye valóságos kincses bányája főleg az 1848—1870. közötti idők, s különösen az Olasz- és Magyarország felszabadítására irányuló nagyjelentőségű mozgalmak történetének s bevilágítanak annak a kornak politikai boszorkánykonyhájába is.

T ürr folyton ígérgette, de állandóan halogatta az emlékirat megírását. Igaz, hogy ehhez neki tartósabb nyugalom is kellett volna, mert a sok utazgatás Páris—Nizza—Róma—Budapest között és másfelé, a sok tárgyalás mindenféle politikai, közgazdasági stb. ügyekben — mert a diplomáciai közvetítésekkel még az 1900-as évek elején is igénybe vették — rendkívül lekötötte a tevékenységét s nem igen engedett neki időt az emlékiratok megírására. De hogy meg volt benne erre a komoly szándék, kitűnik abból, hogy az iratait erre a célra rendezte és katalogizálta.

i'