Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
V. Garibaldi sziciliai expedíciója
42 ♦ junknak van szeszélye. Midőn még ifjú voltam, azt mondták nekem, hogy mindenkinek van egy csillaga s én kiszemeltem a magamét; nézze ön ott a nagy medve jobbján, az az én csillagom, neve „Arthúr“. Nos? — feleltem, — „Arthur“ ragyog, — jele, hogy bevesszük Palermót. — Minden bizonnyal, — válaszolt a tábornok, — egyikével azoknak a hangnyomatoknak, melyek kételyt nem ismernek.“ Május 26-án reggel Garibaldi és Türr megszemlélték a gibilgrassai tábort Misilmeri közelében, ahol La Másának sikerült mintegy 2000 sziciliait összpontosítani. Türr előőrcsapatul Tüköry vezénylete alatt a guideket és 60 önkéntest választott ki az ezer bajnok különböző századaiból, kik mind ásókkal, kapákkal, csákányokkal stb. voltak ellátva, továbbá az ezer bajnok első zászlóalját Bixióval, a szicíliai önkénteseket s a második zászlóaljat. Napközben többen érkeztek Palermóból s köztük Eber magyar ezredes, aki mint az angol „Times“ haditudósítója jött oda s részt vett Palermó ostrománál. A városi tanács azt üzente Garibaldinak, hogy elég lesz, ha a város kapuinál mutatkoznak, a többit megteszi a város. Erre azután a guerilla-főnökök mutatták be magukat Garibaldinak s kérték, hogy őket helyezze az ostromló csapat élére, hogy mindenekelőtt ők léphessenek be a városba. Ezt a tábornok el is rendelte, dacára Türr azon figyelmeztetésének, hogy egy ilyen éjjeli roham sikeréhez — amint azt Garibaldi is nagyon jól tudja — mindenek felett a legmélyebb csend szükséges, hogy aztán a kellő pillanatban egyetemes erővel rohanhassanak a városba. De Garibaldi annyira lelkesedett a guerillákért, hogy parancsát teljesíteni kellett s Türr csak azt vívhatta ki tőle, hogy az előcsapatot Tüköry vezényelje. Palermóhoz reggel 3 óra felé közeledvén, a guerillák már rendetlenkedtek; elkezdték torkuk szakadtából kiabálni: „Éljen Olaszország, éljen Garibaldi!“ — felébresztvén így a bourbon-sereg figyelmét, miért is előcsapatukat puskalövésekkel fogadták, minek következtében a szicíliai guerillák nagy része jobbra-balra eltűnt a kertek közt, dacára vezéreik (Carini és La Masa) minden erőlködésének. De Bixio egy zászlóaljjal előre rohant, hogy a „ponte d’ami-
