Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
V. Garibaldi sziciliai expedíciója
39 ♦ Tiirr ékesszóló volt, mint Cicero és erőszakos, mint Talleyrand. Mint aztán maga Tiirr elbeszéli, így szólt a parancsnokhoz: „Tegnap két gőzhajón Garibaldi vezénylete alatt Genuában tengerre szálltunk. A lőpor, melyet nekünk a kormány adott, a csónakásoknak vagy tudatlansága, vagy rossz akarata miatt elmaradt. Most tehát idejöttem és kérem önt a tábornok nevében: pótolja ki hiányunkat az itt levő munícióból.“ Az ezredes ekként válaszolt: „ön katona s így igen jól tudja, hogy kívánságát előleges parancs nélkül nem teljesíthetem.“ „Hogy ezt a parancsot megkaphassa ön, — válaszolta Tiirr — kérem tegye meg azt az egy szívességet: küldje el egyik tisztjét a levelemmel Trecchi márki őrnagyhoz, a király segédtisztjéhez.“ Ezzel leült s megírta a következő levelet: Kedves Trecchi! Mondja meg ö Felségének, hogy az expediciónknak adott lőpor és hadifelszereés Genuában maradt; kérjük tehát ö Felségét, küldene rendeletet az orbitellói erőd parancsnokának, hogy minket hadiszertárából annyi munícióval lásson el, amennyivel csak bír.“ Amint Tiirr a levelet átadta, figyelmeztette a parancsnokot a dolog sürgősségére, hangsúlyozván, mikép: „Arra, hogy a választ az illető rendelettel megkaphassuk (szerencsére még nem volt ezen a vidéken távirdai vonal) legalább is öt nap szükséges és ha ez időközben a diplomácia a kormányt arra kényszerítené, hogy az expedíciót visszatérítse, szegény Szicília fel lesz mészárolva s a hiba öné lesz, mert a lőport és felszerelést megtagadta tőlünk, dacára annak, hogy teljesen meg lehet ön győződve, hogy a király beleegyezésével indultunk el, különben egyetlen egy napig sem maradhatnánk békével egy tengeri kikötőben a nélkül, hogy a kormány üldözőbe ne venne bennünket.“ Tiirr-nek ez a határozott fellépése igen nagy zavarba hozta a parancsnokot, de végre is megbízott Tiirr azon kijelentésében, hogy az expedíció a király tudtával és támogatásával történik, hajlandó volt a kívánt muníciót és hadi felszerelést átadni. Együtt mentek a szertárba. Nem találván elég kész töltényt, a lőport Tiirr hordóstól együtt átvette s megpillantván négy 6 fontos ágyút, ezeket is lefoglalta s minden ágyúhoz 300 töltényt s az egészet szekerekre rakatta. Ez alatt mindenképen azon volt, hogy a parancsnokot az ügy iránt fellelkesítse s rábírja, hogy menjen vele Tala-
