Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)

III. Angol szolgálatban a krími háborúban

♦

19

♦

kényszerítették, 1855-ben már úgy viselkedtek Oláhországban, mintha teljesen az övék volna.

óvatos voltam és Turn-Szeverinben az osztrák parancsnokhoz kérdést intéztem, hogy egykori osztrák katonaszökevény létemre oláh területen szabadon járhatok-kelhetek-e. Teljesen megnyugtató választ kaptam: azt a kijelentést, hogy Oláhország semleges terület és így ott osztrák részről bántódás nem érhet. Miután Giurgievon Schweiger osztrák őrnagy is biztosított, hogy mitől sem kell tartanom, november 1-én Bukarestbe mentem és ott az angol parancsnokság által rám bízott ügyek elintézése után jártam. E közben véletlenül találkoztam az utcán Hauszer nevű osztrák tiszttel, aki velem szolgált volt a Ferenc Károly ezrednél, amelyet a Ticinonál elhagytam, amikor átmentem Piemontba. (Éppen ez az ezred volt akkor Bukarestben.)

Hauszer rám ismert. Mire a bankáromnál átvettem a pénzt és a fogadóban összeegyeztettem a számadásomat, ez a Hauszer már meg is látogatott egy másik tiszttel együtt, akit nem ismertem.

Az ismeretlen tiszt utóbb elmondta, hogy el akarja hívni Fekete századost, egy régi barátomat, aki nagyon szeretne engem viszontlátni. Hauszer nálam maradt és én megkérdeztem tőle, hogyan került ide Oláhországba.

Hauszer elmondta, hogy ezredünknél ijesztően sok dezerció történt és ezért az ezredet, melynek emberei nagyon is rokonszenveztek az olaszokkal, eltávolították a határtól.

E közben visszaérkezett a másik tiszt. Csakhogy Fekete százados helyett öt más tisztet és húsz katonát hozott magával a szobámba.

E közben visszaérkezett a másik tiszt. Közölte, hogy Fekete századost hiába várom, ö itt az osztrák térparancsnok és rendeletet kapott, hogy engem tartóztasson le, mert osztrák területre léptem.

Berendy őrnagyhoz fordultam:

— Hallotta őrnagy úr? Jelentse meg a kormányának, hogy Oláhország már osztrák terület lett.

Azután a térparancsnokhoz fordultam:

— ön jól tudja, hogy Ciiurgevoban jelentkeztem Schweiger őrnagy, osztrák parancsnoknál, aki kijelentette, hogy jogom van Oláhországban utazgatni.

2»