Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)
Tartalom
132 ♦- Nagy szó! Shakespeare se tudta volna különben mondani. De hasztalan. Én majd csak halva fogok a hazába visszatérni. Ezzel a méla akkorddal záródott le a magyar emigrációnak az ország függetlenségének kivívására irányult másfél évtizedes harca, melyben Türr tábornoknak oly kimagasló szerep jutott” - fűzte a megjegyzéshez Gonda Béla. Türr István élete utolsó pár évtizedének legnagyobb részét a nemzetközi béketörekvések szolgálatába állította. A világbéke lett az ideálja, álmainak nemes ábrándja pedig az Európai Egyesült Államok megteremtése. Belépett a francia békeegyesületbe, majd mint a nizzai békeliga elnöke, ennek a szövetségnek keretében, valamint a nemzetközi békekongresszusokon meg az európai sajtóban széles körű agitációt fejtett ki a Bismarck által kialakított fegyveres béke helyett a népek és nemzetek békés szövetségének létrehozása érdekében. A magyar millennium évében, 1896-ban, az ünnepségek kimagasló mozzanata volt Budapesten a békeegyesületek nemzetközi kongresszusa, melynek elnöke Türr István volt. Minden alkalommal propagálta kedves eszméjét, hangsúlyozva, hogy ha az európai államok nem lépnek szövetségbe, Európa el van veszve. A békekongresszus elhatározta, hogy javaslatainak elfogadása és végrehajtása érdekében kérelmet intéz az államfőkhöz, köztük XIII. Leó pápához is. A feliratot - mint a kongresszus elnöke - Türr István írta alá. Diplomata körökben nem kis meglepetést keltett, hogy rövid idő múlva Mariano Rampolla bíboros, pápai államtitkár az egyházfő megbízásából szívélyes hangú levélben válaszolt a békekongresszus feliratára. Türr korábban is hangoztatta, hogy bár éveken át küzdött a pápa világuralmának megdöntésén, de csak azért, mert akadálya volt az egységes Olaszország megteremtésének. Gonda Béla forrásai közé sorolhatta azt a levelet, amit XIII. Leó halálakor (1903. július 20.) a tábornok írt: „Bárki is lesz a most megnyitandó Conclave választottja, az ne akarjon egy parányi ország királya lenni. Hisz az övé az egész világ. Mint lelkek uralkodója odaállhat a fejedelmek élére; ne legyen egy város fejedelme, hanem katholikusok óriási tömegének a feje, mert mint ilyent, páratlan dicsfény övezi. Vezetheti az uralkodókat és a népeket a fenséges cél felé, s kibékítheti őket egymással, hogy megalkossák a szabad európai államok egyesülését. Akkor majd a Béke fog honolni a föld felett.” A tábornok életformájának jellegzetes velejárója, meghatározó motívuma volt, hogy folyton utazott. Alig hagyta el Párizst, már Torinóban, Firenzében, Nápolyban, Berlinben, Londonban, Bukarestben bukkant fel. Katonai és po
