Knézy Lehel: Baja a forradalom és a szerb megszállás alatt 1918-1921. Történelmi feljegyzések /1940 - Hasonmás kiadás/ (Baja, 2009)

I. Bevezetés

♦ 9 ♦ tette és az irredenta szellem legelőször is a pápához intézett ódák­ban és himnuszokban nyilatkozott meg s voltak sokan, akik a pápa­ságot akarták az egységes Olaszország megteremtésére felhasz­nálni, míg a másik, sőt nagyobb és mérvadóbb rész az egyesítés eszközét nem a pápában, hanem a szardíniái királyban kereste s őket nemzetük függetlensége, az idegen járom lerázása lelkesítette. S Károly Albert s vele a savoyai dinasztia vállalkozott is erre a feladatra; bár erősen konzervatív volt, mégis nagy hatással volt rá legkiválóbb híveinek az a felfogása, hogy Itáliát csak Ausztria legyőzésével lehet egyesíteni s hogy ebben a döntő küzdelemben csak a király lehet Itália kardja. A felszabadulás vágya és remé­nye forrongásba hozta egész Itáliát, melyet vérig sértett Metter­nich osztrák kancellárnak még 1847-ben is ismételt az a kijelentése, hogy Itália sohasem lehet más, mint földrajzi fogalom. 1847-ben megkezdődnek országszerte a tüntetések, Velence mozgolódik, 1848. január 1-én vér folyt Milánó utcáin, január 12-én Palermoban kitűzték a háromszínű lobogót, a sziget elszakadt a nápolyi király­ságtól. Az egész félszigeten végigharsogott a forradalom dala. Milano, Padua, Pavia, Vicenza utcáin vér folyt, Velencében 1848. március 18-án kikiáltják a köztársaságot. Az osztrák uralom már csak erőszakkal volt fenntartható. A forrongás nőttön nőtt és végül kiütött a milánói ötnapi forradalom (cinque giornale), mely azzal végződött, hogy Radetzky éjnek idején lopva volt kénytelen ki­vonulni Milánóból. A forradalmi felkelés olyan nagy erőre kapott, hogy Radetzky 12.000 emberével nem tudta azt leverni. Megmoz­dult egész Itália a szabadság bajnokainak támogatására; a nápolyi király, a toscanai nagyherceg is küldött segítőcsapatokat, de a leg­fontosabb volt Károly Albert csatlakozása, aki március 24-én sere­gei élén átment a Ticinon, 30-án elfoglalta Peschierát, visszaverte Radetzky seregét s a csatatéren már Itália királya gyanánt üdvö­zölték. Lombardia és Velence kimondta csatlakozását Piemonthoz, Modenából és Pármából elűzték az osztrák érzelmű hercegeket s így egész felső Itália egy állammá egyesült. Radetzky azonban összeszedte seregét s 1848. július 22-én Custozzánál az olasz had­sereg teljes vereséget szenvedett. Radetzky aug. 6-án bevonult Milanóba s aug. 9-én fegyverszünetre lépett a királlyal. Miközben az olasz nép az osztrák uralom és zsarnokság elle-

Next

/
Thumbnails
Contents