Solymos Ede: Élet a Dunán. A halászok, vízen járók élete Baján és környékén. A Türr István Múzeum Élet a Dunán című kiállításának vezetője - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 29. (Baja, 2004)
r _ _ Elet a Dunán A Duna Európa második legnagyobb folyója. Hossza 2860 km, vízgyűjtő területe 817 000 km2. Nyolc országot érint, négy főváros fekszik partján. Évezredek óta birodalmakat határolt és kötött össze, áruszállító és hadigályákat hordott a hátán, ízletes hallal, éltető vízzel, fövenyből kimosott aranynyal, gépeket hajtó energiával ajándékozta meg az embert, vagy elsodort mindent, mi útjába került. Költőket, művészeket ihletett meg a „kék Duna’’ szépsége, mérnökök, tudósok, kubikosok erejüket megfeszítve küzdöttek kártételei ellen, hogy a nagy folyót az ember szolgálatába állítsák. Az előrelátás hiánya, a gondatlanság azonban tönkre is teheti a Dunát s mindent, mi áldásaiból fakad. A halászat az emberiség egyik legősibb élelemszerző foglalkozása. A halászszerszámok a hal és a halászandó víz tulajdonságaihoz igazodnak, de az etnikai hagyományok, egyéni kezdeményezések, a technikai fejlődés is hatással van az eszközök változására. A folyamszabályozások előtt a Duna Paks alatt alsószakasz jellegűvé vált, hatalmas kanyarokat írt le, sok mellék- és holtágra szakadt. Medre homokos, iszapos volt. Az árterületen élők az áradó vizet természetes vagy mesterséges csatornákon, fokokon át az ártéri tavakba vezették, tórendszereket alakítottak ki. Apadáskor a fokokat lezárták, a halak a tavakban ívtak, növekedtek. A magyar vizek legendás halbősége ezeken a „halasokon", „piscinákon" alapult. A lakosság a halászatból, állattenyésztésből és erdőből élt. A XIX. században megépült gátak jórészt megszüntették a természetes ívóhelyeket, véget vetettek az ártéri gazdálkodásnak. A nagyobb folyamszabályozási munkák a XIX. században elsősorban a jeges árvizek kivédése miatt történtek. Paks és Batina között a század közepéig I I kanyart vágtak át, a meder 96 km-rel lett rövidebb. E hatalmas földmunkákat a külföldön is megbecsült magyar kubikosok végezték el. A Duna medre az átmetszések ellenére is kanyarog, változtatja irányát, ezért kőművekkel állandósítani kell. A szabályozásoknál arra is törekszenek, hogy a hajózás részére kellő mélységű és szélességű víz álljon rendelkezésre. 3
