Solymos Ede: Élet a Dunán. A halászok, vízen járók élete Baján és környékén. A Türr István Múzeum Élet a Dunán című kiállításának vezetője - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 29. (Baja, 2004)

I 7. Tapasztott falú halászház

(A tésztát úgy készítik, hogy a liszthez csak tojást adnak - amennyit az felfog -, s a kemény tésztát gyufa alakúra vágják fel. Víz a liszthez nem kerül.)

A halászatnál szinte nélkülözhetetlen a vízi jármű. Az ártéri erdők vastag nyárfáiból vájták az egy törzsből készült csónakokat, melyeket a XX. század elején szorított csak ki a deszkából épített ladik. A felső Dunán - kb. Dunapentele vonaláig - az Ausztriában készített, elöl hegyes, hátul csapott fenyőladikokat, míg lejjebb az elől-hátul hegyes apatini tölgyfaladikokat használták a nagyhalászok. Csak az I. világháború után alakultak ki a helyi ladikkészítő műhelyek, melyek a hagyományos formákat készítették. (21. kép)

A fahajókat, dereglyéket, malmokat a hajóácsok, superok építették. Munkahelyük a vízparton fekvő superplacc volt, amit sokszor oda telepítettek, ahol a megrendelő faanyaga vagy javításra szoruló hajója feküdt. Tervrajzok, előzetes számítások nélkül, gyakorlati tudásukra alapozva végezték munkájukat.

A fatörzsekből nagyméretű kézifűrésszel vágták a pallókat, csapózsinórral jelölték ki az egyenes vonalakat, szekercével faragták, hatalmas kovácsoltvas szegekkel erősítették össze a hajók testét. A deszkák közti réseket mohával

23