Kovács Zita - Bálint Attila : Az Éber-Emlékház. Id. Éber Sándor, ifj. Éber Sándor és Éber Anna művészete - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 28. (Baja, 1999)

Gimnáziumban, az Építőipari Technikumban, a Tanítóképzőben, majd tanulmányi felügyelő lett Baranya és Bács-Kiskun megye iskoláiban. Művészettörténeti előadásaival jelentős szerepet vállalt a város közművelődésében. Édesapja hatására elsajátította a freskó és sgraffito-technikát, s számos vidéki intézmény falát díszítette alkotásaival.

Ifj. Éber Sándor a pasztell művésze volt. „Apámnak gyúrtam színes krétákat gyermekkoromban. Megszerettem." - vallja. Témáit szőkébb hazája, a Duna világa, az ártéri erdők, morotvák és az öreg halászok életéből meríti. Az alkotásaiban megjelenő holtágak, a Cserta-Duna, a zátonyok, az öreg fák, halászbárkák, a csendes víztükör az örök természet mozdulatlan szépségét sugározzák. De ahogyan a század elkomorul, feszültebbé válik ifj. Éber Sándor művészete is. Kiállítási katalógusában 1969-ben így ír: „Az ősi vízimalmokat már csak képeim idézik. A Vöröshíd ívét ledöntötte a jeges ár. Faragott, büszke nyakú halászbárkák sorából csak egyet ringat már a Sugovica. Sietnem kell, szabályozzák a Dunát."

Az Éber-emlékház harmadik és negyedik szobájában, a műteremben tekinthetők meg ifj. Éber Sándor alkotásai. A műterem falán népi kerámiák, mézeskalácsformák is helyet kaptak. Tájképei saját tervezésű, intarziás bútorai felett láthatók. A XX. századi stílusváltozások, divatos izmusok nem fordítják el figyelmét attól, hogy újra és újra felfedezze önmaga számára a természetet. A nyugalmat árasztó hatalmas folyam, az ártéri füzek vöröslő ragyogása élete végéig ihletet adó téma maradt.

Négy évtizeden keresztül gondozta édesapja művészi hagyatékát és a képzőművészeti, helytörténeti, néprajzi, régészeti ritkaságokat őrző Éber-gyűjteményt. Folytatta a néprajzi tárgyak gyűjtését: a bácska soknemzetiségű vidékéről származó korsókkal, vízhordó edényekkel, öves guzsalyokkal fa kézi fonáshoz használatos eszköz, amelynek vékony rúdjára tekerik rá a megfonni kívánt kendert, lent) és szőttesekkel gyarapította a gyűjteményt.

Éber Anna az édesapa műterméből egyenesen az Országos Képzőművészeti Akadémiára került, ahol Rudnay Gyula kurzusait hallgatta. Egy évre szóló ösztöndíjat nyert 1930-ban Firenzébe, az Accademia Belle Artin-ra, majd Rómában, a Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. A Nemzeti Szalon Római Iskola című kiállításán 1930-ban ezüstérmet nyert.

A tehetséges fiatal művész a vidéki kisváros helyett Budapestet választotta, ahol 1932-1958 között a Népművelési Bizottság esti tanfolyamain oktatott, majd 1959-1969 között rajztanárként dolgozott. Az ötvenes években a Magyar Filmgyárnak készített dekorációs munkákat, reprezentatív helyiségek falait díszítette illusztrációival, de portrékat, tájképeket is festett.

Szülővárosának, Bajának kilenc derűs koloritú alkotást ajándékozott, melyeket az udvari szobában tekinthet meg a látogató. Édesanyjáról készült hármas

10