Solymos Ede: Ki volt Jelky András? - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 25. (Baja, 1983)

talán megtalálható a levéltárban ily okirat s ő is emelte ki Buda és Pest egykori polgárának ott őrzött és Budapest ostroma alatt a Bazilika pincéjében biztonságba helyezett régi végrendeletei közül.

„Im Nahmen der Allerheiligsten Dreyjáltigket Amen” — ezzel az invokációval kezdődik az irat és folytatódik számunkra, utódok számára meglepetést keltve, így: „Habe ich Joannes Andreas Jelieke in Erinnerung der Menschlichen gebrechliechkeit bei meinen Kränklichen zustand jedoch ganz gesunden Verstand meinen letzten Willen in gegenwarth deren auf mein ansuchen unterfertigen Herren zeugen zu Papier gebracht und errichtet...” ... Isten irgalmasságába ajánlja — úgymond — bűnös lelkét, testét azonban a földnek, mely a keresztény katolikus egyház szertartása szerint a Szent Anna plébániatemplom sírboltjainak egyikébe harangszó zengése közben lesz eltemetendő.”

„Ez után a bevezető intézkedés után néhány kisebb (10-10 forintos) adományt rendel, a többi közt egyet-egyet a polgári kórháznak, a szegények házának, továbbá a dajkának (meiner Ami) „ha megóvja fiacskámhoz való hűségét”; aztán Baján lakó mostohaanyjának CORDULA JELLEKIN-nek 150 forintot, HERCZOG' ANDRÁS bajai halászmesternek, nővére fiának pedig 50 forintot. Nagylelkűen gondoskodik második feleségéről, leánykori nevén ZEISER EVÁ-ról. Általános örökösévé teszi meg „ a császári örökös tartományokban” található minden vagyonának mindaddig, míg megmarad özvegyi állapotában, de arra az eshetőségre, ha újra férjhez megy, elrendeli, hogy vagyonából azonnal hasíttassék ki 3000 forint fia, JELLEKE JÁNOS ANDRÁS számára; mégis, amenynyiben a fiú kiskorúságának idején hálna. el, ez a 3000 forint feleségének tulajdonába jusson vissza. Hollandiában és Batáviában levő vagyonának általános örököseivé Batáviában férjnél levő két édes leányát, névszerint JELLEKE MARGARETHA HENRIETTÁT és MÁRIA MAGDALÉNÁT teszi egyenlő részben, végrendeleti végrehajtóvá pedig Vehner cs. kir lottóigazgatót nevezi ki. „Urkund dessen habe ich diesen meinen letzten Willen eigenhändig unterschrieben — így végzi az ünepélyes írást — und solchen die Herren zeigen mit zu Unterfertigung gebeten. So geschehen. Ofen den 31- ten 8-bris 1783,” Aláírva tisztán olvashatólag „J. A. Jelieke” sajátkezű aláírását és pecsétjét pedig hat végrendeleti tanú hitelesíti aláírásával és pecsétjével: öten, mind német nevűek, „als Zeig”, magyarul csak egy: Mihal Sariczki ’’úgy mind biztonság.”

40