Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Aszalós Endre: Nagy István bajai időszaka
pasztellek százai születnek, amelyek közül igen sok a teljes életművet tekintve is kiemelkedő jelentőségű. A periodizáció problémáját illetően hajlamos a művészettörténet arra, hogy egy művész életének gyökeres fordulatával, terrénumának megváltozásával szinkronban új korszakot állapítson meg. Ez a legtöbb esetben helytálló, amennyiben más jellegű törekvés egy adott időtől kezdve kimutatható. Nagy Istvánnak a vizsgált időszakot megelőző korszakaiban az egyértelmű homogén jelleg mellett bizonyos műfaji kötődéssel tovább él a már meghaladott stílusfokozat, vagy a legtöbb esetben beépül új tartalmakat adó művek formai, színbeli és fakturális rendjébe. Tulajdonképpen egy-egy adott periódus sok művét szemlélve a homogénné-válás folyamatának lehetünk tanúi, s ilyen értelemben beszélhetünk az egyértelműen korszakolható munkákkal együtt meghatározott, zárt törekvésről. A bajai évek termésének ismeretében azonban még ilyen értelmű korszakról sem beszélhetünk, s terminológiánkban meg kell maradnunk az időszak fogalmánál. Nem tapasztalhatunk ugyanis egy végső szintézisnek felfogható összegezést vagy zárt festői világot, hanem igen széles skálájú stíluspluralitásnak lehetünk tanúi. Érdekes módon ez a többszólamúság többnyire a különböző műfajokhoz kötődik, és csak az időszak utolsó éveiben oldódik fel bizonyos mértékben, s ezzel a legkülönbözőbb stílusbeli áthatást eredményezi. Ha nem is időrendi sorrendben, de módszertani indokolással először a második erdélyi korszak továbbélését érdemes vizsgálnunk. Az 1926-os Tél a hegyekben a romániai művek közül került bemutatásra 1967-ben a Nemzeti Galériában. Ennek kissé módosított ismétlése utólagosan Erdélyi havasok névadással ismert a szakirodalomban. Érdemes megfigyelnünk utóbbi „vándorlását” az évszámok között: hiteles visszaemlékezés alapján Pap Gábor helyesen az 1930-as évek elejére datálja a művet, így ez a tipikus erdélyi tájkép Baján készült! Az előkép ismeretének hiányában, stiluskritikai vizsgálat alapján a keletkezési évszám téves revideálásra került, és az 1967-es kiállítás idején a második erdélyi korszak művei közé történt besorolása. Menti a tévedést a kompozíció valóban erdélyi korszaki jellege: a monumentális nyugalom éreztetése, az atmoszféra metsző hidegsége, a képelemek elrendezéséből fakadó belső feszültség, a redukált színek érzékeny, apró részleteket gazdagító elevensége. Mindezeken túl a közép- és háttérnek az első síkba történő előrenyomulása a jugoszláviai korszakot megelőző stílusfokozathoz kapcsolja a képet. Az 1926-os előkép Erdélyben ma-46
