Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Pap Gábor: Adaléknak Nagy István "alföldi" korszakához

tették már Nagy István életében is a Rippl-hatás gondolatát, nem kívánom ehelyütt tovább gombolyítani, minthogy a Rippl irányából érkező esetleges hatásokat — ha egyáltalán léteztek ilyenek — nem tekintem döntőknek a Nagy István-i pályakép alakulása szempontjából.

Annál fontosabbnak tartom a Medgyessy-analógiát (hatásról itt legfeljebb kölcsönös értelemben lehet beszélni!), amelyről az eddigi kutatás, úgy érzem, a kelleténél kevesebb szót ejtett. Medgyessy legjobb pasztelljei teljesen egyenértékűek java szobrászi alkotásaival — ezt talán nem szükséges itt hosszabban bizonygatnom. Hogy ezek a Medgyessy-pasztellek mennyire közeli, bízvást mondhatjuk: vér szerinti rokonai a huszas évek elején kivirágzott, vérbő, rendkívül színgazdag Nagy István-i pasztell-stílus legszebb darabjainak (pl. Pihenő parasztfiú, 1920. MNG 2952.), azt ezúttal — szemléltető eszközök hiányában — csupán szavakban tudom jelezni. Mindenesetre ezt látszik erősíteni Székely Miklós adatközlőnk megjegyzése is, mely szerint: „Medgvessyvel sokra becsülték egymást”.

b) Több szó esett már eddig is a Tornyai—Nagy István kapcsolatról,6 jóllehet e kapcsolatnak inkább általános emberi oldala hangsúlyozódott, mintsem a konkrét művészi, amely esetleg művek kielemezhető rokonvonásaiban is megnyilatkozhatnék. Pedig ezen a téren az idősebb és korábban „befutott” Tornyai alighanem kimutathatóan is hatott Nagy Istvánra. Különösen érdekes ez a befolyás, ha meggondoljuk, hogy a kalligrafikus rajzolatú, dekoratív sziluett-hatásra építő, kopasz, viharban hajladozó fákat ábrázoló Nagy István-rajzokkal kapcsolatban eddig általában a nemzetközi szecessziót emlegették, mint ihlető forrást, holott ennek a távoli forrásból érkező hatásnak sokkal közelebb is meg lehet találni a közvetítőjét, nevezetesen éppen Tornyai híres, romantikus-expreszszív hangvételű korai monumentális tájképeiben, amilyen például az 1910 körül festett Gémeskút. Az analógiául kiválasztott Nagy István-szénrajz reprodukciója Lyka Károly: Nagy István című, 1944-ben megjelent monográfiájának 7. képtábláján látható; eredetije ma a MNG grafikai gyűjteményében található.

Érdekes, hogy ez az áradó lírájú korai Tornyai-világ még egyszer, pályája végén inspirálólag hat az ekkor már Baján dolgozó idős Nagy Istvánra. Ennek az inspirációnak szép tanúja a valószínűleg 1930 után készült (legalábbis ekkoriban szemmel láthatólag átdolgozott!), ma Győrffy István bajai gyűjteményében található „Asszony a szélben” című — az 1965-ös Nagy István-monográfiában

21