Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)

Pogány Ö. Gábor: Nagy István példája

val látta el szolgálatát. Ideológiailag, minden bizonnyal, kevésbé fejlődött áttekinthetővé benne ez a forradalmi felfogás, mint — mondjuk — Derkovits Gyulában a munkásság elkeseredése, de életműve objektíve ugyan olyan intenzitással tükrözte a haza bajait, egyes emberek és nagyobb közösségek helyzetét, a társadalmi igazság érvényesíthetésének esélyeit. Hogy ez viszont miként mutatkozik meg a jó művészetben, arra vonatkozólag érdemes meghallgatni Dési-Huber szavait: „Mert nincs szükség vezércikk-művészetre, nem kell tendencia, elég a valóságot kiásni, femutatni, hat az magától is. Nagy István festészete is azt igazolja, hogy a „meztelen valóság” mindig „leleplező”. Persze, az ilyen realizmus nem lehet látlelet, leltár, kicsinyes felsorakoztatása a részleteknek. Gyökereiben kell megfognia a dolgokat és azt kell megmutatni, ami szavakkal ki sem fejezhető: a vizuális rettenetét.”

12