Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
Miről vallanak az anyakönyvek?
Ekkor az apa 59, az anya 46 éves. A hét gyermek közül 6 csecsemőkorban meghalt ! A halálozás a születéshez hasonlóan a népesedésnek alapvető fontosságú jelensége. Egy meghatározott település népességének szaporodását vagy fogyását ugyanis a születések és bevándorlások, valamint a halálozások és kivándorlások határozzák meg. Csakhogy a madarasi anyakönyvek halálozási bejegyzései minden bizonnyal hiányosak. Ezt igazolja több olyan eset, ahol a gyermek halálát anyakönyvi bejegyzésből nem ismerjük, csak a később ugyanazon névre keresztelt testvér születése bizonyítja a korábbi halálát. Általában — a környező falvakban is — a halálozási bejegyzéseket vették a legkevésbé komolyan a plébánosok. Elsősorban a csecsemők és gyermekek halálát írták be felületesen, hiányosan. Talán még a temetést is a hozzátartozók (szülők, keresztszülők) végezték papi segédlet nélkül. A halotti anyakönyvben 1787 és 1810 között 2219 haláleset szerepel. Ezek évenkénti megoszlása: Év férfi nő összes 1787. 6 3 9 1788. 34 36 70 1789. 75 62 137 1790. 43 35 78 1791. 42 63 105 1792. 33 20 53 1793. 35 29 64 1794. 96 106 202 1795. 43 42 85 1796. 33 36 69 1797. 32 24 56 1798. 65 61 126 1799. 17 19 36 1800. 30 39 69 1801. 60 74 134 1802. 56 67 123 1803. 39 32 71 1804. 46 30 76 1805. 53 42 95 1806. 58 68 126 1807. 64 69 133 1808. 50 52 102 60
