Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
A falu betelepítése
község ellen executio által leendő megvételét föltartya. Költ Madarason 8dik Septembris 1788. Anna Latinovich Joannes Latinovics Josephus Latinovics Petrus Latinovics Mattheus Rudies + Soma György Biro + Lerbaum János + Körmendi György + Harcsa Pál és + Georg Nikii esküttek és az egész Község Horváth Ignácz Helységh Nótáriusa.1''9 A pecsétekkel megerősített szerződésből több dolog derül ki. A földesuraság májusban állapította meg a fizetés napjának kezdetét, holott tudjuk, hogy a telepítés valamikor július—augusztusban fejeződött be. Ennél sokkal nagyobb igazságtalanság volt a heted kivetése, hiszen Mária Terézia rendelkezése értelmében a föld minden terméséből: búzából, rozsból, árpából, zabból, kenderből, lenből, továbbá méhekből, bárányokból gidákból „melyek azon esztendőben lettenek” kilencedet adtak a jobbágyok.150 A szerződés — szemforgató módon — a heted pénzben való megváltásának előnyét hangsúlyozza. Ennek azonban az ellenkezője igaz. A fizetést ugyanis nem a terméstől függően állapították meg, hanem telkenként. Ezzel a földesúr állandó és egyenletes jövedelemhez jutott, az esetleges természeti csapások (árvíz, aszály, sáskajárás, fagy) őt nem sújtották. Jövedelmének további biztosítékát jelentette az egyetemes felelősség. Ha tehát valaki a jobbágyok közül akár a maga hanyagsága, akár külső okok miatt tönkre ment, úgy társai voltak kénytelenek helyette fizetni. Ez a szerződés lényegében kijátszotta a földesurasággal „tegnapi napon lett” Urbárium rendelkezéseit és jelentősen súlyosbította a jobbágyok terhét. Miért volt erre a kettősségre szükség? Azért, mert az urbárium egy példányát fel kellett terjeszteni a megyén keresztül a Helytartótanácsnak, ahol bizonyára megsemmisítették volna a jogtalan és törvénytelen hetedet. A pénzre való átváltásba pedig semmiképpen sem egyeztek volna bele. hiszen Mária Terézia jobbágy védő politikájának legfőbb célja az állami adó zavartalan befizetésének megteremtése volt.151 Két dolog derül még ki a szerződésből. Az egyik, hogy Latinovics István részét Rudics Máté tartotta bérben. A legidősebb fiú (István) féltestvére volt a három másiknak. Édesapjuk volt csak közös. Ügy tűnik István nem élt a Bácskában és nem lehetett egészséges, mert a szerződéskötés után egy évre meg is halt.152 39
