Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)

A falu betelepítése

zője, Kovács József Bács megye nyugalmazott alispánja) elkülöní­tették a testvérek részeit. Az egyességet írásba foglalták. „A szóban forgó Madaras birtoknak a fele, éspedig az, mely északra fekszik, az igen tiszteletreméltó Anna úrnőnek, született Bernyákovics bárónőnek élete végéig birtokában marad. A másik, dél felé eső részt, a négy testvér közös megegyezése alapján négy egyenlő részre osztottuk úgy, hogy a Katymár kamarai birtoktól nyugatra eső rész Istvánnak, ezzel szomszédos rész Józsefnek, ezzel határos rész Jánosnak, végül a negyedik rész Péternek jusson ettől az időtől kezdve, az osztozkodó felek közös megegyezése alapján. Először: Mivel a dűlők, helyzetüket tekintve, nyomásokra (cal­catura) tovább nem oszthatók, úgy határoztunk, hogy a földmérő minden dűlőt vegyen fel a földmérésbe. Az elsőt az említett özvegy részére jelölje ki, a másik részt pedig a négy osztozkodó testvérnek egyenlő részekre. A testvérek részét abban a sorrendben és egymás­utánban osszák szét szántókra, ahogyan fent meghatározták, sem­miképpen sem máshogyan. Másodszor : A birtok egész területén fellelhető nádasokat ugyan­ez a földmérő — kellő időben — egyik felét az özvegynek, másik felét pedig a négy osztozkodó testvér számára fogja kimérni és a térképre feljegyezni. Az közös használatú. Harmadszor: A sós tavakat az osztozkodó urak megártották. Kijelentik, hogy a baromcsordák és aprójószág részére az azokhoz történő oda jutás és pihenés céljából a tavak mellett néhány hold földet szabadon hagynak. Negyedszer: A megnevezett Madaras birtokon megfelelő idő­ben közös befektetéssel, közös használatra és haszonra malmot lé­tesítenek. Ötödször: A halászat élvezetének jogát is közösnek mondják ki. Kelt Borsódon, 1786. október 12-én. A felosztás azonban hiába történt meg, mert életbe sohase lé­pett. A fenti okmány kelte után alig két héttel a bíróságnak bemu­tatták Latinovics Péter 1780. május 5-én kelt végrendeletét, mely­nek 3. pontja világosan kiköti, hogy ,,az örökösök..., és pedig Ist­ván, János, József és Péter testvérek, még atyjuk halála után se osszák fel egymás között Madaras pusztát, vagy annak felosztásá­hoz hozzá ne járuljanak. Ha pedig valamelyikük a közös birtoklást nem akarná elfogadni, vagy felosztásra törekednék, zárják ki az örökségből.” 34

Next

/
Thumbnails
Contents