Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
Buda visszavételétől 1751-ig
birtok mellett található. A tóban jelenleg csak kisebb halak és teknősbékák élnek. Ugyanennek a halastónak a kifolyásánál malom számára alkalmas hely kínálkozik, ha ugyanis a meder kitisztításával gyorsabb kifolyást biztosítanának a víznek, hiszen itt a roglaticai rác lakosság silány munkájával egy malom már el is készült. Ez a helység valamikor elég nagy volt, amint erre az elpusztult házak és telkek sora alapján következtetni lehet. Jelenleg a bajaiak legeltetik ott állataikat, a földet meg a széna kaszálást hasznosítják, amiért évente Őfelségének és a kalocsai érseknek tizedet kötelesek fizetni. Még tűzifának alkalmas erdővel sem rendelkeznek, ezt a szükségletüket valaha szalmával, vagy más falvakból szerzett fával kellett a lakosoknak pótolni. A fenti értékelés szerint az említett elpusztult birtok örök áron legnagyobb értékben kisebb áron legkisebb áron 5250 Ft 3500 Ft 1450 Ft kerülne. Ennek legnagyobb értéke tőkésítve 4 % kamat esetén 5 % 210 Ft 262 Ft 50 krajcár 6 % 315 Ft évi kamatot tesz ki. Valójában a birtok a tizeddel és az adóval együtt alig 50 forint hasznot hoz. Meghatározott időre, nem pediglen örök áron, igazság szerint és birtok kezelői címen legnagyobb értékben közepes értékben legkisebb értékben 525 Ft 350 Ft 175 forintra lehet értékelni.130 A fenti birtokbecslés egyértelműen és félreérthetetlenül a falu elpusztult, lakatlan voltát bizonyítja. Szűkszavú leírásából azonban nem derül ki annak egykori helye. A halastó, amely „közvetlenül az elpusztult falu vagy birtok mellett található”, gyaníthatóan a Prispa kell legyen. Erre mutat a roglaticai rác lakosság említése is. A ma Katymárhoz tartozó Roglatica dűlő közepén van a turski grad, az egykori török vár. A falu ettől délre, a Telecskai domb lejtőjén, a Prispa nyugati partján állhatott. A jelenleg erdővel borított területen árkolások nyomai még most is láthatók. (A katymáriak a maguk falujának régi helyét is valahová ide teszik a szájhagyományok alapján). Madaras határa száz éven keresztül lakatlan maradt. A török kiűzése után, ha vontatottan is, de lassan-lassan megindult a vár-
