Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
Vidékünk a török korban
pel.®9 Ezeket az adatokat, összehasonlítás céljából, a környező falvakkal együtt, táblázatban mutatjuk be: A falu neve A házak száma 1580—1582. 1590. Kun-Baja 27 27 Borsód 59 60 Gara 25 Katymár 22 Legyen 18 Madaras 44 45 Rigyicza 21 Roglatica 25 25 Almás 25 Bikity 47 Madaras tehát egyik legnépesebb települése volt a közeli környéknek. A részben vagy egészben elpusztult magyar lakosság helyére a XVI. század közepe után délszlávok — egykori szóval rácok — húzódtak fel területünkre. Ezt a folyamatot ma még, kellő forrásanyag híján nem tudjuk megnyugtatóan nyomon követni, de néhány adattal azért rendelkezünk. 1573-ban Ungnad Dávidot állandó követté nevezte ki a császár Isztambulba. Erre a dunai útjára Gerlach István, egy művelt protestáns pap kísérte el, aki naplót vezetett. Leírása szerint Tolnán, és innen lefelé egészen Bulgáriáig, rácok laknak.90 A Duna-Tisza közén a közbiztonság nem lehetett valami szilárd, mert 1575 télutóján azt írja Musztafa budai pasa Miksa császárnak, hogy követe ugyan megérkezett Bécsből, de kis ideig Budán kell tartania, mert a „két közben mastan sok gonoz embereök tamattanak” s a pasa fél, hogy valami baja esik a konstantinápolyba tartó küldöttségnek.91 (A két köz a Duna-Tisza közét jelenti.) A szerbek felköltözése állandóan tartott. Egy 1572-ből származó összeírás már hét kunsági helységet említ, melyekben ekkor szerbek laktak.92 A szomszédos falvakat zömében ugyancsak szerbek népesítették be az 1570-es években.93 A XVI. század utolsó negyedében kezdődött meg a magyar végvári vitézek portyázása a Bácskába. Első ismert említése abban a levélben található, amelyet 1576. május 22-én írt Musztafa budai 22
