Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
Vidékünk a török korban
semmi nyoma annak, hogy békésebb vidéken tevékenykedtek volna. Földesuraink is elmenekültek, de régi birtokaikról nem mondtak le. Nincs a magyar nemzet történetének izgalmasabb, messzeható eseményekben gazdagabb időszaka, mint a XVI. század első ötven esztendeje. Véresen levert parasztháború nyitotta meg az emlékezetes események sorát. Csakhamar követte a mohácsi csatavesztés, mely véget vetett a nemzeti királyságnak, három darabra tépte és állandó hadszíntérré változtatta a századok óta összeforrott állam területét. A háború romboló korszaka leterelte a fejlődés rendes útjáról az országot. A két király, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János hirdette ugyan a török elleni harcot, de mit sem tett a török veszély elhárítására. Fontosabb volt számukra a másik hatalmának megtörése, mint az ország megmentése az ellenségtől. A birtokos osztály pedig gazdagodni akart a két király ellentétén, egyiktől a másikhoz pártolt, mindig ahhoz, akitől gazdagabb birtokadományt remélt. Az idő, ami Mohács óta elegendő lett volna Mohács jóvátételére és az ország megmentésére, visszavonhatatlanul elmorzsolódott a belső küzdelmekben. A török uralom, mint valami ék hasított az ország szívébe és itt állott annak közepén. A megmaradt területek életét a folytonos betörések, rablások, dúlások mellett elsötétítette az attól való félelem és rettegés, hogy a török a szétszakított ország egészére ráteszi a kezét. A hatvanas évek végén megmerevedett az eddig hullámzó határvonal, amely egészen megmaradt a török korszak végéig. Az új hatalom tehát hozzáfoghatott a végleges birtokbavételhez. A Duna-Tisza közét és az ország déli részét örök jogon hódította meg Szulejmán. A városokban egész otthonosan berendezkedett a török s egyszersmind pénteki istentiszteletet is tartott, mely alkalommal a szultán nevét is belefoglalták az imába. Márpedig amely helyen egyszer ilyen Khutbe-t tartottak, azt a mohamedánnak a szent törvény értelmében nem volt szabad többé visszaadni. A pénteki imának ezt a jelentőségét a kortárs magyarok is nagyon jól ismerték.78 Szulejmán a megszállt Magyarország közigazgatását török minta szerint szervezte meg, a területi egységek és hivatalos személyek ugyanolyan rendjével, mint a birodalom belsejében volt szokásos.79 Kezdetben 25 szandzsákra osztották fel a területet. Később (Eger és Kanizsa eleste után) III. Murád az egész birodalmat ejaletekre, azaz helytartóságokra osztotta. Magyarországon 4 ejalet volt.80 A jelenlegi bajai járás területén három nahije (járás) osztozott: a ba-18