Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
Vidékünk a török korban
Dózsa seregeinek leverése után a nemesség által elszenvedett sérelmek kegyetlen visszatorlására került sor. Kenderesi András Bács megyei földesúr például tüzes vassal keresztet süttetett jobbágyai homlokára s úgy bélyegezte meg őket, mint a juhokat szokás/'9 Mindez már Mohács előestéjén történik. Az egyre fenyegetőbb török veszély elhárítására a sebtében hozott intézkedések nem elegendők. Tomory Pál kalocsai érsek erőfeszítései a király és a főnemesek nemtörődömségén sorra elakadnak.50 1521-ben az ország déli határait őrző, — Hunyadi János világraszóló diadala óta szilárdan álló Nándorfehérvár —, török kézre kerül. Az ország rohan a pusztulásba-.. VIDÉKÜNK A TÖRÖK KORBAN Füstoszlopok a szemhatáron, egyre több, egyre közelebb, a támadók útját jelezve. Üszőkbe roskadó, tegnap még békés falvak az ország szívében, amely emberemlékezet óta nem látott külső ellenséget és most a hódítók torkában találja magát. Száguldó portyák, meztelen, hajlott pengékkel, nyerítő lovak hátán bőbugyogós, vértől mámoros, marcona harcosok, az útszélen halottak, akikben megdermedt az utolsó mozdulat s torkukra fagyott a jajkiáltás Mocsarak, dunai árterek, telecskai erdők, rögtönzött szekértáborok védelmét kereső parasztság, amelyet saját urai alig tucatnyi idővel oly kegyetlenül előbb eltiportak, azután az ország védelmében sem mertek fegyverbe hívni, s végül menekülésükkel sorsára hagytak. Mindig új hadak észak felé, vissza pedig mindig új, sok ezernyi nép, rabszíjra fűzve; férfiak, nők, gyermekek, útban távoli emberpiacok felé. Az üresen, lakatlanul maradt falvak némasága szörnyű kegyetlenkedésről beszél. A megmenekültek könnyező szemmel néznek a füstfelhőre, amely falujuk fölött gomolyog az égre. A még élők gondolata messze száll. A férj elrablott asszonyára gondol, akinek útja többé haza nem vezet. A magára maradt özvegy zokogva néz a bizonytalan jövőbe és napról-napra bánatosabban hordja végig tekintetét azon az úton, amelyen férjét fogságba hurcolták. Valakit egy életen át mindig visszavár. Bánatos szülők őrjöngve szólítják-siratják elrablott gyermeküket, kivel lassan majd elfelejtetik anyanyelvét is és nemsokára belőle janicsár, a török 14