Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)

Az őskortól a török korig

lamlások, amelyekben a földesurak városokba özönlő jobbágyaikat visszakövetelik, a XIV. században gyakoriak. Természetesen ez rendszerint akkor történik meg, ha a jobbágy földesurával szembeni kötelezettségének nem tett eleget.33 A Madarasra szökött jobbágyoknak nyilván nem volt pénzük a fizetésre, hiszen az oklevél február 6-án, tehát a legnagyobb télben kelt s maga a szökés sem előzhette meg ezt sokkal. Ilyentájt viszont semmit sem tud pénzzé tenni a jobbágy, hacsak szűk élelmi készletét nem. A már régebben Madarason lakó, gazdaságilag bizonyára megalapozottabb viszonyok között élő hospesek az oklevélben lényegében kezességet vállalnak újonnan jött társaikért.

A hospesekké lenni akaró jobbágyok általában rangosabb, a környékbelieknél nagyobb település felé igyekeztek. Madaras kétségtelenül ezek közé tartozott, bár ennek a fejlődésnek még csak a legelején tartott. A Kállayak mindenesetre elindították a mezővárossá levés útján. Sajnálatos, hogy mindössze néhány évig birtokolták a falut.

1411-ben már Ozorai Pipó kezében találjuk, akinek itteni tisztjeit Bodrog megye megbírságolja, mert a közeli Bátoregyházáról és Mátéházáról marhát és lovakat hajtottak el.34

Zsigmond olasz származású, tehetséges hadvezére Ozorai Pipó éppen az előző évben járt ura megbízásából XXIII. János pápánál követségben s a fennálló súrlódásokat szerencsés kézzel elsimította.35 Madarast nyilván ennek jutalmaként kapta Zsigmondtól.

1439-ben 2757 aranyforint fejében Szabadkát, Tawankutat,

Madarast, Halast és Csőszapa felét Hunyadi János és testvére kapta zálogba Albert királytól. A mondott összeget a Hunyadiak Szörény, Görény, Orsóvá és Miháld királyi várak erődítésére fordították, tehát az ország déli védvonalát igyekeztek a sorozatosan támadó török ellen jókarba hozni. Ebben az okmányban szerepel először városként Madaras: „oppida seu possessiones nostras Madaras, Tavankut, Zabatka et Halas.”36 Miután kifejezetten „mezőváros vagy falu” e négy felsorolt helység, arra kell gondolnunk, hogy mindnégyen az igazi várossá levés útján haladtak, azaz mezővárosok lehettek.

1460. augusztus 18-án Szilágyi Erzsébet, Mátyás király anyja, levelet írt Madaras oppidumnak egy jobbágyTa ügyében, akit tolvajlásai miatt Mathysházán Töttös László elfogatott.37

1463-ból ismerünk egy népességtörténeti szempontból roppant fontos oklevelet, melyet itt magyarra fordítva közlünk:

Mátyás király emlékezetül adja, hogy Bathmonostra-i Thyt-10