Kőhegyi Mihály - Solymos Ede: Észak-Bácska földrajzi nevei Pesty Frigyes kéziratos Helynévtárában - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 21. (Baja, 1973)
Jankovácz mezőváros (Jánoshalma) Jankovácz mezőváros fekszik Bácsbodrogh Megye felsőjárásának, Pest megyével és Kiskúnsággal határos nyűgöt éjszaki csúcsán. Ezen község országszerte Jankovácz mezőváros név alatt ismeretes, és emlékezetett haladó idő óta mindig így neveztetett. Kivételképen mégis a’ régi okiratokban Jankónak is neveztetik melly nevezett néha a’ közbeszédben is előfordul. A község levéltárban létező iratok között legrégiebb az 1731 Ü esztendőben April 24 kelt okirat melly szerint Jankovácz mint akkor még kamaralis puszta az uradalom által benépesítettni határoztatott; de hogy már az előtt is régen fenállott Jankovácz mint község, kitetszik szomszéd Halas városa levéltárában létező török levelekből mellyek 1683 és 1634 üi évekről szóllanak. Ezen levelek egyikében a’ jankováci lakosok felszóllítatnak, hogy a’ bírót négy más bizalmi emberrel együtt Bajára küldjék be, Muhirdin nevű bajai bíróhoz, bizonyos fenforgó kérdések elintézése végett.— A’ másik levél tartalmazza azon bizonyítványt, hogy a’ Jankovácziak a’ fejadójokat lefizették. — Valószinűleg azonban az akkori község a’ török hadjáratok alatt, feldúlatott és elousztitatott. mint hogy a’ mostani lakosok elődei részint a’ szomszéd megyékből részint távolabb vidékekről a’ 18!?L század elején vándoroltak be. A’ név eredetéről ’s értelmezéséről semmi bizonyosat nem lehet tudni, csak kevesen vágynak kik álitolagi hagvomány szerint azt hiszik, hogy azon két embertől kik e’ helyet legelőször megszállották és a’ kiknek egyike a’ monda szerint Jankónak, a’ másik oedig mivel váczról származott Váczinák hivatott, e’ két név egyesítéséből neveztetett volna Jankovácznak. A’ határ keletéjszaki része melly homok buczkákból áll. a’ futó homok meggátlása tekintetéből a’ 19— század eleién különféle fajú lágyfával beültetettvén, erdőt ábrázol, vannak azonban közte alacsonyab fekvésű térek is elszórva, mellyek legelőül használtatván, már az ős időktől fogva külön külön elnevezéssel bírnak. — Ezen elnevezésekről azt lehet gyanítani hogy azok részint a’ pásztoroktól kik ottan huzamosabb ideig barmokat őriztek, részint valamelly jelentékenyebb tárgyaktól vették eredetőket. Illyenek a’ következők: Síkáros, az ott tenyésző fűnemtől, Cseres, valószínűleg az egykor ott létezett cserfáktól, úgy szinte Mogyorós, Pampulás, Kikiricses, Deszkás, Kétkatonás, Alomhegy, Dragony, Baromtó, Antallapos, Felsőtelek és Vaskapu. A’ keleti részen a’ szántó földek között találtató és hihetőleg a’ 41
