Bernshütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 20. (Baja, 1972)

Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években

tóttá meg mindmáig. Tíz év alatt 229 leány kapta e nevet, s 104-nek az édesanyja is Mária. Túlnyomórészt a földművesek körében öröklődik. Kiválasztásában a névörökítés szándékán túl még ma is vezethetik vallásos meggondolások a névadók kisebb hányadát, másoknak az á — i — a hangsor kellemes csengése nyerheti meg tetszését.

Már említettük az 1966-ban végzett véleménykutatásunkat. A száz bajai gimnazista lány között tizennégy Máriát találtunk. Közülük tizenegy másik nevet választott, öten azonban a legszebbnek vallották. Egyikük így indokolta választását: „Szeretem ezt a nevet. Szerintem van jövője, hiszen nem olyan név, amely egy-két évig divatos. Erre bizonyíték a múltja.” Megfontolt vélemény ez, amelynek megfogalmazója jól érzi a név öröklődő jellegét. A másik — (anyja is Mária) nevének variánsát, az Annamáriát tartotta a legszebbnek : „... mert nem oly gyakori, mint a Mária, de utal édesanyám nevére. Szép és nőies név.” Mária + más utónév kombinációjával a most vizsgált területünkön is gyakran találkozunk. A szülők érzik, hogy gyakori előfordulása ellenére ma már nem divatos, ezért mintegy engesztelésül második nevet is ajándékoznak melléje: Mária Magdolna, Mária Terézia, Mária Anita stb. Az is előfordul, hogy az Annával társulva a második névben öröklődik — Annamária, Anna Mária —, s a két visszaszorulóban lévő név együttesen divatos színezetet kap. Mária — már csak egyedül példázva a hagyomány kivételes erejét — csökkenő százaléka ellenére területünkön megtartotta ugyan első helyét, de az országos, méginkább a fővárosi tendencia láttán jövőjét illetően nem lehetnek kétségeink. 1967-ben országosan még második (első Éva), Budapesten viszont már a 11- helyre esett vissza.

A férfinevek közül Ferenc, György, István, János, József, Mihály XX. századi gyakoriságát ugyancsak több évszázados hagyomány alapozta meg. János a legtöbbször adományozott magyar név. A XVI. századtól szinte minden névstatisztika legelső neve. Karácsony Sándor Zsigmond 1500—1800 közötti személyneveinket vizsgálva megállapítja, hogy a fenti évszázadokban leghasználatosabb egész névanyagunkban. Területünkön még 1959-ben is listavezető. Ferenc, György, István, Mihály szintén a XVI. századtól tör fokozatosan előre, a XVIII. században pedig a Mária-kultusz kialakulásával párhuzamosan csatlakozik hozzájuk József is. (Sándor a XIX. században kerül a leggyakoribb férfinevek közé-) Fokozatosan tömegnévvé alakulnak, s együttesen képesek magukhoz vonzani a névadóknak mintegy a felét. Például az 1700—1701-ből származó kalocsai keresztelési anyakönyvben messze kimagasló százalékaránynyal (26 %) az István nevet találjuk az első helyen.18 Ugyanitt

16