Koszta István - Kőhegyi Mihály: Kivonatok a bajai ferences zárda háztörténetéből 1694-1840 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 19. (Baja, 1972)
nép nagy számmal vett részt. A megrendítő gyászszertartást Tamási György a főesperes, helyettese tartotta. (91) Október 30-án, hogy eleget tegyünk sok világi kívánságának, akik nálunk szeretnének temetkezni, megkezdtük egy sírbolt építését a szentély alatt. Ez, ha már előbb megépült volna, többen nálunk temetkeztek volna el azok közül, akik a plébánia templomában nyugszanak.14 (95) A szentély alá az újonnan épített sírboltba a lecke oldalon, elsőnek Jessen ovi eh János 55 éves bajai lakost temette el Makai Márton jelenlegi házfőnök atya. (96) 1779. Ez év március 17-én halt meg tekintetes Latinovich Péter tanácsos úr, nemes Bács-megye egykori alispánja, akit 19-én temettek el templomunkban. (96) Szeptember 11-én a görögkeletiek püspöke a legnagyobb fénynyel és ünnepélyességgel szentelte fel a bajai szakadárok új templomát mozsarak dísztüze mellett:13 Ebben az esztendőben akkora szárazság következett ránk és terményekben olyan nagy szükség állt elő, hogy az emberek kénytelenek voltak idegen helyen búzát, szénát stb. beszerezni. Mindenszentek ünnepe után a Duna úgy megáradt, hogy az összes közeli helyet elöntötte egészen a sóházig. Tél beálltával a víz jéggé fagyott. Ezek és hasonló rendkívüli csapások miatt a meglehetősen szegény emberek igen sokat szenvedtek. Az irgalmas Isten méltóztassék jobb sorsot engedni a következő évben. (101) 1780. Június 7-én egy borzalmas zivatar úgy tönkretette Csátalja, Gara, Katymár vetéseit, hogy az embereknek újból kellett vetni a földet. (103) Augusztus 2-án — Porciunkula ünnepén — szokatlanul sok nép gyűlt össze. 2316-an gyóntak és áldoztak. Senki sem maradt gyónás és áldozás nélkül. (104) 1781. Január hó elején Ádám kegyelmes és fenkölt kalocsai érsek úr, aki a Zajezdából eredő Patacsich bárók leszármazottja, a bajai délszláv (bunyevác) plébániát tőlünk elvette és azt az 1780 december 15-én kelt rendelete alapján Lakner főtisztelendő plébános úrnak adta. A rendelet szavai így hangzanak: „Mivel ezt a szolgálatot eddig a szerzetesatyák csak keresztényi szeretetből látták el, Kegyelmes Ür — az általa biztosan ismert okoknál fogva — elhaló
