Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
Míg orvos nem volt a faluban — s azután is jó ideig — a betegségeket házilag kezelték. Többnyire szenes vízzel gyógyították a gyerekeket. „Pappál Örzse néni, meg Berki Maris néni értették, hogy meg van verve szemmel. Eljöttek szívességből, egy tányérba szenet tettek, rá szentelt vizet, imádkoztak fölötte és megmosdatták, meghúzták háromszor. Pöndölviszájával törölték meg.” Szemverés ellen egyébként piros követ kötöttek a kicsi csuklójára, amit 2—3 éves korig, de néha még az iskolában is viselt. Ha jött a foga, kulcsot adtak a kezébe, hogy azt rágja. A gyerekhalandóság nagy volt. Tudnak olyan asszonyról, aki 19 gyermekéből csak kettőt nevelt föl. „De köllött is, hogy haljanak, hát mit csináltunk volna annyi gyerökkel !” A kislányok haját, míg kicsik voltak, kopaszra vágták. Ha már erősödött, növesztették, és befonták csicsókába. „Fölül is be volt fonyva, mert rövidke volt, két ágba” és a tarkó fölött találkozott, ahonnét egy ágba folytatódott. Ezt kontyba csavarták föl. Copfot nem viseltek. „Csináltak nekik otthon játékot, aztán avva vótak. A kislányoknak csuta (kukorica csutka) vót, arra csináltunk fejet, egy kis hosszi falábat, kezet, egy kis ruhát, ilyen babák vótak.” Rongyból is készítettek babát. De a kislányok is szívesen hajtották a vásárolt vagy maguk készítette facsigát ostorral. A labda rongyból, tehénszőrből készült. 4—5 éves korban már őrizték a nagyobbak társaságában a libákat. 10—11 éves korban már kint kapáltak, markot szedtek. ..Még hét éves voltam, már lovat vezettem. Nem sokat jártam iskolába, édesapám mindég kikért egy napra, lovat vezettem, bocskorban voltam. Valamikor két sárga csikónk volt, azt vezettem, elestem. Édesapám hátranízett: az anyád erre-arra, kelj föl, hogy el ne vigyenek a lovak ! Nem ám, mint mostan !” „Akkor még kiengedték az iskolából tavasszal, mert kikérték kapálni. Kisebb, kopott kapákat adtak, hogy ne legyen olyan nehéz.” „Nem mondom, hogy úgy bírtuk, mint a fölnőttek, de mindent dolgoztunk, gulyások voltunk, kanászok.” Az iskolás lányok az első két osztályba már melledzős szoknyában jártak, a deréktól be volt ráncolva, a felső rész testhez álló, hátul gombos, a bokájáig ért, hogy ki ne nőlje. A harmadik-negyedik osztályban kaptak bő szoknyát löbötykével (szűk kabátka). Sok volt a gyerek, kevés a tanító, két-három osztály volt együtt, 70—80-as létszámmal. 8
