Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
rózsavízzel, vagy több jószagú kenettel. Házad előtt ha lát jőni zsidót, immár úgy hajt, úgy tuszkol ki valamint a tatár, hogy végy csipkét, kendőt, ollót, gyűszűt, meg tűt, ládára lakatot, és más ilyen neműt. Vásárra kell menned, mert kerget az aszszony, kell kapca, strimfli, cipellő és újmódi karton, fekete selyem vagy más színű keszkenő, ez azután már az igazi bökkenő. Apró és nagyfazék, bögre, szilke és tál, hidd meg azt barátom, hogy nagyon megrostál. A város, rostéi, tökgyalu, sütőlapát, pemet, im mind ezeket nem termi a szemét, és sok lábas edény valamint lábatlan. Kis és nagykanálból lukas és lukatlan, szita, rosta, aztán lekvárfőző kanál, kézi azután még több szakajtó kosár, sodrófa és deszka, kis és nagy meszelő, dagasztószék és szép fényes pléhreszelő. Honnan szeded mindezt jó barátom elő ? Ez a gazdasszonynak kelő, kell, még ezen felül sajtár és tekenyő, vaslábas, ráclábas, üst és serpenyő, levesmerő, fényes réz, vasnyelű kanál, sótartó és más eszköz álljon konyhád falán. Jaj, hát azután még a lakó szobára sokkal több kell, mint a konyhára. Mert nem is szólottám még a szekrényekről, aranyos képekről és ágy terí tőkről. De mit elmondottam, már ez is elég, jaj azonban még hátra is maradt egy nagy baj. Mondanám is, nem is, igazán átallom, de utoljára mégis el nem titkolhatom. Mi tűrés tagadás, még arra is köll menni, hogy a menyecskének bölcsőt is kell venni. Ebből áll röviden házasság, párosság, akik csak próbálták, azt mind így találták. De azért angyali szüzek örvendjetek, kik testi szépségnek köztünk örvendetek, csak lelki szépségteket őrizzétek ti meg, s bárány szelid legyen szerető szívetek. Vivár. 2. Tormás hús. Gyenge bornyú hús ez mit hozok tormával, csak harminc tavasszal járt az anyjával. Gyengesége miatt szénát nem ehet, szegény gyenge állat csak a korpát nyelte. Ezért a tormáért jó sokat fáradtam, Magyarország részét széliében bejártam. Ezt a keveset is Maros tövében ástam, szenecsémnek tartom, hogy reá akadtam. De ez erős étek való csak magyarba, nem igen fér ebből a német gyomrába. Lesz még több étek is, csak ne siessenek, ez erő étekből keveset egyenek. Tessék hát a tormás gyenge bornyú hússal, erre kínálhatják ki ki társát borral. Egyék hát uraim jó epetussal, ehez is tartozik a cigány egy tussal. Vivár. 3. Mikor a vőfény a vendéget biztatja. Nem siralmas harc ez, férre most a bajjal, vigadozzunk még ránk nem köszönt a hajnal. Ürítsük az üveget, nosza, 4* 51
