Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
évektől már lúgott is tettek az esővízbe, hogy fényes legyen a hajuk, és ecetes vízzel öblítették. A maiak samponnal mossák a hajukat, vagy fodrászhoz mennek. Az idősek fiatal korukban befonták, kontyba csavarták, s disznózsírral kenték. A 30-as években már vassal sütötték a hajukat, fejközéptől előre szedték a hajat, és szemmagasságban elvágták. Ezt kisütötték, hogy bodoran álljon. Későbbi divat, hogy hátrafésülték, hullámosán bedugták a vasat, előrefordították, hogy mind előre álljanak a dudorodások. Hátul konty volt, 2—4—6 ágba fonva, kinek mennyi haja volt. Sorba jöttek a fonások egymás tetejére, „majdnem úgy nízett ki mint egy szalmaszakajtó”. Alul, a tarkón kezdődött, és egészen fölig mind konty volt az egész. Szép virágcsatokat és küves csatokat, meg hullámcsatokat tűztek be és diófaolajat is használtak. Akiknek kevesebb hajuk volt, kender csomót csavartak körül fehér vászonnal, zsinórral lekötötték, két végén elhegyesedő hurka formába, s ezzel a konty kenderrel pótolták a hiányokat. Ma már a hosszúhajúak is daueroltatnak. Régente csak a városon szolgáló cselédlányok használtak szépítőszereket, de ha hazajöttek, megszólták, kinevették, kicsúfolták őket. A 30-as évektől kezdték használni pirosítónak a szőlőzsírt, és a szagosvizet. Pudert még nem, csak arckrémet. Eleinte csak a városi rokonoktól kapták ajándékba, maguk nem nagyon vásárolták. A mai fiatalk között a kozmetikai készítmények ismertek és használtak, sőt Bajára is járnak kozmetikushoz. A MAGÁNYOSOK Ha a menyecske megözvegyült, és gyerek még nem volt, a temetés után néhány nappal visszaköltözött szüleihez. „Mikor özvegy lettem, nem maradtam ott, az én szüleimnek akkor is voltak apró családjaik is, mer még aztán is született, mikó másodszó férjhőmentem, az édesanyámnak. Mer én férjhőmentem 11-ben ősszel, októberbe, és rágyüvő januárban az első férjem meghalt tüdőbajban. 15 hónapig voltam a férjemmé, gyerök nem vót. Három hétig vótam még ott, és hát akkó azt mondták, hogy család nincs, jogom nincs semmihő, semmi keresnivalóm, ami vót nekünk egy kis külön termésünk, meg pénzem, azt nem kérték, meg oda is adták, és akkó ementem haza az én szüléimhez.” 41
