Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
lakodalmi pénz és az örökség szolgált alapul. Ha elegendő pénzük volt, építkeztek, vagy házat vettek, ha erre nem futotta, zsöllérségbe mentek, öreg emberek kiadták a hátsó szobát zsöllérségbe. Ritkán fordult elő, hogy a családi portára másik házat építettek volna, mert az udvart kissebbítené. Időnként a község 100—150 kvadrátos telkeket osztott ki, „ezt gürcolták addig, amíg ki nem nyögték a napszámbú”. A nagycsalád mint rendszer az 1920-as években szűnt meg. A fiatalok még ezután is a szülőkhöz kötöztek, de már a tisztaszobában kaptak helyet. Ha a családi birtokon dolgoztak, a kereset természetesen egybe ment, de a külön napszám, stb. már a sajátjuk volt. Több menyecske egyszerre már ritkán volt egy háznál. Az asszonyok tegezték férjüket, a lányok is a legényeket. Mindannyian az asztalnál ülve étkeztek, maguk szedték az ételt. A terhes asszonyt még akkor sem kímélték a munkától. A fogamzásgátló szereket sem ismerték. Gyakori volt azonban az abortusz. Sokat elvitt a mentő, de hogy mit csináltak magukkal arról nem beszéltek. A fiatalasszonyok még ekkor sem voltak tisztában mindennel, előfordult, hogy a menyecske azt várta, hogy felvágják a hasát, mert másként nem tudta elképzelni a gyerek világrajövetelét. (Hihetetlennek tűnnek ezek az elbeszélések, hisz az állatok szaporodásával tisztában voltak). A szülést odahaza a bába vezette le, a keresztelőt par napon belül megtartották. A gyerekágy 8—10 napig tartott. Paszitát a keresztanya, a szülők és a közeli rokonok vittek. Akik nem tudtak szoptatni, már cuclisüveget használtak. A 20-as évek végén az apácák már óvodát tartottak fenn, nagyon sok gyerek járt oda, a szülőknek nagy könnyebbséget jelentett. A csecsemőt már nem vitték magukkal a mezőre. A mai fiatalok megosztják a lakást az öregekkel, de külön háztartásban vannak. A szülők sokszor segítik őket, ingyen adják a lakást és a kosztot, a fiatalok pedig segítenek a beszerzésben. „Sok a vita az öregekkel, sok még bennük a régiesség.” „A fiatalok már nem hagyják, hogy beleszóljanak a dolgukba”. Sokan ezért mindjárt külön mennek, vagy építkezésbe kezdenek. Sokan a városba költöznek, különösen akinek szakmája van. A fiatal házasok is járnak szórakozni, bálba, moziba, színházba (Déryné Faluszínház rendszeresen tart előadásokat). Táncolni rokonfiúval vagy közeli baráttal udvariasságból elmennek, de nem táncolnak egész este, hanem leülnek beszélgetni. 38
