Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)

meg van dagadda, se gyűlés, se semmi, mer ha van fékéi, azt vágja ki. Mit vág föl azon a daganaton ? Elvittük Berki Maris nénihez, az nem is nagyon régen halt meg, má 90-en fölű vót. Az szokott imádkozni a betegekre. Mondom neki: Maris néni, elhoztam ezt a gyereket, nízze kee, meg van dagadda neki a keze. Jó. van, de ne szójjá semmit, mig én az imádságot elvégzem. Leültem, hát vót neki egy olyan kű, azt mondták, hogy ménkű, hát hogy az hunnat való vót, vagy mi vót, én se nem tudom még máig se. Avva a gyereknek a kézit mind összenyomkotta, ahogy végezte az imádságot, én csak tartottam az ölembe, ű simogatta, nyomkotta. Meg szentőt vízzé is mosogatta. Három nap evittem, és mit gondónak, harmadik nap a gyerek keze meggyógyút. Magába mondta, hogy mit imádkozott, nem tudom. Sokan mentek hozzá, nem kért semmit a segítségért, de amit attak, élelmiszert, elfogatta.” (A ménkű valószínűleg őskori kőbalta volt, azt szokták annak nevezni.)

A karácsonyi morzsát és a halcsontot összeszedték, összekeverték karácsonyi mézzel, úgy hogy a csuka fejcsontját lisztté törték, szegfűszeget tettek még bele, és tollal a kicsike száját belül kenegették vele, ha fehér, szájfájásos volt (szájpenész ?). Három napon belül levitte.

Karácsonyi morzsával füstölték, s ráöntött pálinkával gőzölték a tehén tőgyét is, ha véres tejet adott.

A szemen nőtt árpát a párna csücskivel kellett nyomkodni, hogy elmúljon.

Ha tyúktetü került valakire a csirkékről, a kutat kellett háromszor megkerülni, s mindig belenézni, attól elmúlt.

Egyik adatközlőnk gyerekkorában a keresztúton egy vászonfazekat talált. Felrúgta, hát kis rongybabák voltak benne. A térde viszont tele lett fekéllyel. Éjfélkor átvitték a kovácsműhely ebe Palkó Pista bácsihoz, aki azzal a vízzel, amiben a vasat szokta hűteni, megmosta. Három éjfélkor vitték át, aztán meggyógyult.

Ugyanővele történt, hogy az ujjai közt apró sebek keletkeztek. Az öreg Dusán néni pálinka ellenében valami kocsikenőcshöz hasonló anyaggal (higganykenőcs ?) kente be, attól meggyógyult.

Pappál örzse néni a tüdőgyulladásos gyereket vizes lapulevelekbe csavarta, az levette a lázat.

Sovány apó pálinkába csinált valami orvosságot, amit úgy kellett meginni, hogy nem volt szabad belenézni. Nagyon rossz volt, a beteg földhözcsapta, hát kígyófej volt benne.

A torokgyík régente sok gyereket vitt el. Egyik adatköz3*

35