Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)

kendők azonban már nem készülnek. Csak örökölt darabok vannak még használatban.

Ezeken a díszesen szőtt kendőruháikon kívül hímesen szövöttek voltak, a ma már ritkán előbukkanó. 1860—70-ig használt szőttes főkötő lepedők. Ezek is takácsvászonból készültek, három szélből összeállított madaras, tökmagos hímekkel szőtt lepedők voltak. A gyerekágyas asszony nyoszolyája körül függesztették fel a mennyezetre (34. á.).

Később a szőttes díszítést az ugyancsak kendervászon alapra hímzett keresztszemes díszítés követte. Majd mindkét forma eltűnt és a vevett gyócsból, gyári csipke formával összeállított lepedők kerültek a gyermekágyra.

Természetesen takácsszőttesek voltak a fonalmentiben csíkokkal díszített egyszerű használati kendőruháik és törölközőruháik, kenyér-, vagy szakajtóruháik, 50x70 cm-es átlagos méretben. (Rőfnyi hosszúak.) Díszítés nélküli takácsszőtteseik az ágylepedők és a hátas tarisznyák, vagy más néven négylábú tarisznyák. Ez utóbbit gyakran úgy használták mint a hátizsákot. A két erős kendervászon fülével nagy terhet tudtak cipelni. A katona gyerek után ezzel vitték az elemózsiát. A századfordulóig nem is hiányozhatott a hozományból.

Négy nyüsttel, sűrűre szőtték a takácsok a nagy mennyiségben rendelt csinvattot zsákoknak, szép csöpű fonalát véve nyújtásnak, csúnya csöpűt bélfonálnak.

*

Nagyjából már áttekintést nyerhettünk, hogy a vizsgált négy község lányainak a hozományában milyen szerepe lehetett a takácsszőtteseknek ! Feltehetiük. hogy a régebbi korban is így volt. de hitelesen csak az 1850. utáni évektől kezdve lehetett megállapítani, hogy itt majdnem az egész kelengye takácsszőttesekből állt. A századforduló után már vesztett a jelentőségéből a szövés, amikor az olcsóbb, gyári anyagok elárasztották a vidéket is. De amig azelőtt a kapott hozomány egy életen át is eltartott, majdnem pótlás nélkül, sőt sokszor még az unokákra is maradt belőle, addig a gyári anyagokból készült fehérneműt már pár év múlva fel kellett újítani, pótolni az elrongyolódott darabokat.

Egy itteni édesanya panaszkodott, hogy a fia városi leányt vett feleségül. Azzal indolkolta rosszallását, hogy menyének gyári holmiból állt a kelengyéje és ez „pár év alatt tönkremosódott és most rongyosok, kódisok !” Ha falubeli lett volna a menyecske, egy életre szóló szőttes holmija lett volna !

28