Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)
tásos szövéshez kiegyensúlyozott, nyugodt, derűs lelkű, türelmes emberek kellettek, akik a szép munkák alkotásában bizonyos fokig maguk is gyönyörűséget találtak. Ez nem hipotézis csupán, az öregekről elbeszélt jellemzésekből összegezhettem megállapításaimat. Az öreg Szabó Gáborról mondják, akik még ismerték, hogy mindig danolt, mindig jókedvű volt, nagyon szívesen dolgozott. Egyszer már megszőtte egy díszes kendőruha fejét, mikor észrevette, hogy a madarak fordítva állnak a szőttesen, ki kellett fejtenie az egészet. ,,Még akkor se káromkodott, nagy türelmű ember vót” ! Az itteni népi, hímes takácsok csak minta utáni megrendelésre dolgoztak, hozott anyagból. Szabó Gábornál még látták, hogy az első szobában a mennyezet alatt elhelyezett rúdon álltak a cifra kendőruhák. rúdi kendők, mosdató kendők, ha a megrendelők jöttek, ezekből a mintákból választhattak. Szabó Gábor özvegy menye apósának sokat segített a forgatásos szövésnél, a félnyüstöket emelgette, a lapickát forgatta. Általában a szövésnél a család többi tagja is összesegített, a nők is, de csak a férfiak szőttek. Kincse Mihály öreg takács beszélte, neki is az aszszony segített, csévölt, a vetőfára is az asszony tette föl a fonalat. ..Vót egy hosszi ládánk, tizenkét fiók vót benne, ebbe tettük a tizenkét gombolagot, a lapickánk is tizenkét lukú vót, ebbe fűzte a fonalat az asszony”. A vetőfák rőfre voltak állítva, mint a fonóaszszonyok áspája. A szövőszékre hárman tekerték a fonalat. Kincse szerint: „Az asszony eresztette, egy tekerte, én eresztettem a durungra.” Van egy takácsmondás: Egy takács nem takács, két takács fél takács, három takács egy takács. A fölvetett fonalat jól megkenték. Rozslisztből csináltak kenydt, két sikárkefével egyszerre jól megkenték, egyikkel alul, másikkal felül. Ezután mindjárt megkenték közönséges disznózsírral is. Azt is egyszerre „kenyték” két kézzel, alul is, felül is. Szövőszékeik, a 150—200 éves takácsgépek még megvannak sok régi házban a padláson, szétszedett állapotban. Az öreg Szabó Gábor egyik régi takácsgépe a bajai Türr István múzeumba kerültu.(60. á.) Most már csak Nagybaracskán van egy ilyen régi takácsgép felállítva. Az utolsó céhmester, Bancsi Sümegi Lajos takács unokájától vásárolta Szedlacsek István. Ezen a több mint 150 éves gépen szövi most a szép forgatásos mintákat. (59. á.) n Türr István Múzeum: 57. 32. 1. 18
