Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)

MAKOS GY

(félre) El nem gondolhatom ! hogy lehetett ily hamar tisztté — én annyi esztendeig szolgáltam —mint Jancsi hónapig) — és semmi sem lehettem. Ejj de hamar osztogatják a mai világba a tisztséget — pedig nem bolondság ám az a arany potropi.

HUSZAR SZOLGA

A hadnagy úr ugyancsak megtalálta, a kit keresett.

VÁNDORLAKY

Édes vendégeim ! e boldog napot üljük meg — hejj cigányok (bejönnek)

(dalol)

JANCSI

Húzd rá cigány pengőt adok Mert én fene gyerek vagyok Pengő — pengő — pengő tallér Nem minden gyerek gavallér.

Irigylik a bajuszomat Ezt a csekély jószágomat Kipödörítem a végit Ügy sétálom Pestet végig.

Irigylik a szeretőmet Ezt a kedves éltetőmet,

Hejj de mégis utoljára Jancsijának lett a párja.

VIZNEMISZA

(borral felköszönt — a végkadenciát erősen kimondja)

A huszár téns urat az Isten éltesse Hogy e nagy örömöt soká élvezhesse A Viznemiszába a bort betölthesse Ha borra lesz, engem mindig felkeressen.

(mind isznak, a cigányok tust húznak)

79