Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
(tüzesen a huszárhoz ugrik — és forrón megöleli — Vándorlakyra mutatva) Itt van ni ! VÁNDORLAKY MÁKOS GY Mi baj vitéz ? HUSZÁR Semmi baj nagy uram ! sőt inkább öröm mert ollyan szép huszár hadnagy ur jön ide kovártályba, hogy tudom szépsége — meg osztán vitézsége hetedfél országra szolgál. Szegény gyerek féle volt — de ollyan vitéz, hogy az egész Ezredbe párja nincs. Amint látom jó dóga lesz itt hadnagy uramnak — mert bor van — meg amott szép lány. (magával hozott úti podgyászt a jobbra nyíló szobába viszi — s azután ki jő:) Hatodik Jelenet (Nótás Jancsi huszártiszti öltönybe és csákóba jő) JANCSI Engedelmet — (körül néz) Nagy Isten ! Rózsim ! RÓZA Jancsim (egymásra borulnak) MÁKOS GY Boldog Isten ! ez a Jancsi bojtárom ! és amint látom most huszár tiszt ! nem hiába 18 esztendős korában megfujtott egy farkast. Hadnagy Ur ! VÁNDORLAKY JANCSI Engedelmet nagyságos úr, hogy örömöm ezen nagyszerű percében megfeletkeztem magamról. RÓZA Atyám ! ne haragudj ! mindig azt kérdezted mi bajom van ? mért vagyok olly bús ? most láthatod okát ! — Én szeretem — szerettem 77'
