Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
Negyedik Jelenet JANCSI (magánosán — gondolkozik, szünet után) Azt kívántad Rúzsám utoljára ! ne legyek zsivány ! nem is leszek ! — Ügy is háborús világ van — katona mindenhol kell — az leszek hát — ott úgy is hamar agyonlövik az embert — aminek én örülök — mert nekem kín az élet. (énekel) A minap hogy megláttam azt egy estve Hogy szivedet másnak adtad cserébe Sírtam mint a záporeső Hogy téged szeretni késő Galambom ! Könnyeimnek záporából tenger lett Mert bár hű vagy nem láthatlak tégedet Elmék a hazámat véd ni Tán nem fogok visszatérni Sohasem. Ti meg lányok ! maradjatok pártába Vitéz legény nem szoríthat karjába Ki hon marad — nem érdemel Aki elmén — annak nem kell Feleség. (Jancsi elmén) VÁLTOZÁS (Színhely: Falu utcája) ötödik Jelenet (A balszínről jönnek az önkéntes toborzók — köztük néhány gatyás — de karddal — vagy csákóval ellátott legény — cigány zenével ugrálva; utánok bámészkodó utcai nép. Köztük Nótás Jancsi üngbe-gatyába) ÖNKÉNTES ŐRMESTER (előjő kiabálva) 66 Katonának nem kell fogni a magyart Magyar ember nemzetére sokat tart
