Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
— Én is Zsiványságra adtam ma fejemet — de én a hintókra csak majd akkor támadok, ha én magam leszek, benne meg vagy 4 úr ül. Én a Téns úr életét azért védelmeztem, mert láttam, hogy magánosán 6 emberrel nem birkózhatott — mert én akkorra értem a csatára, mikor már a kocsisát a földre szédítették. Pénzét tartsa meg magának — egy pár ice borravalót ha ád megköszönöm — többre nincs szükségem. Menjen Isten hirével fehér cselédjeivel együtt — a kocsis már észre jött. Éljen szerencsével — itt már nem messze tanyák lesznek — az út bátorságos. RÖZA (magában) Nagy Isten ! ez Jancsim szava ! VÁNDORLAKY Édes fiam ! te becsületes, jó lelkű ember vagy — te zsi vány nem lehetsz — ha pénzt nem akarsz elfogadni — jer púsztámra, ott belőled ügyes csikós — vagy Juhász lesz — úgy is a múlt napokba egy bojtárom — valami Nótás Jancsi nevű oda hagyta nyáját, és megszökött, lépj annak helyébe szolgálatba — béred nem fogom megkímélni. JANCSI (megörülve felhajtja kalapja karimáját — Róza felsikolt — s magával küzd:) Iszen Téns uram — én volnék az a Nótás Jancsi — de azi úr nem az én uraságom — az meghalt — és csak prefektusunk volt. De hagy lássam csak (közeire mén, s Vándorlakyt vizsgálja — felfogva fokosát és dörgő hangon:) Te gazember ! te csábítottad el Rúzsámat, te ölelted meg őt Mákos számadó tanyáján — te rontottad el egész életemet — a kiét én megmentettem ! nem vagy érdemes az életre ! halj meg te gaz csábító ! (sújtani akar — Róza fátyolát felvetve közbe veti magát:) RÓZA Jancsim ! ismerj meg ! az Istenért mit tész ? JANCSI (bámulva leereszti fokosát) Rózsi ! te itt ? és illyen csinos úri ruhában — szép — szép — ne jöjj hozzám — mert piszkos üngöm úri ruhádat bepiszkítja. 63
