Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
Nyolcadik Jelenés (Endrődy — Mákos Gyúr a — Böske jőnek) MÁKOS GYURA Isten hozta nagyságos urat ! boldog Isten ! egész vén ember lett l — mikor azt a kis cucát átadta nekem nevelni — még csak úgy pelyhesedett nagyságos uram ajaka — mint tavaszkor a kis Zsiba. Biz úgy van ! BÖSKE VÁNDORLAKY (Kezel vele) Gyurka ! te hű szolga ! él e még az én kedves egyetlen leányom Róza ? megtudta e hogy nem a te leányod. MÁKOS GYURA Biz én eddig nagyságos uram ! Böske párommal csak egy szót se szóltunk a kisasszonynak erről — mert féltünk — hogy nálunk nem marad. VÁNDORLAKY Hol van ? Szólj szaporán Gyura ! gyermekem még egyszeri látása volt az egyetlen kapocs, mely keserű életemhez függve tartott. MÁKOS GYURA (ingével szemét törülve) Hol van ? Ott köt bokrétát ni ! Rózsi kisasszony tessék idejönni. RÓZSI (odaszalad) Mi kő keendnek éd’s apám ! mióta lettem kisasszony ? VÁNDORLAKY (félre örömének nyilvánosságát adja — Rózsit ölelve fuldokolja) Gyermekem ! egyetlenem e földön ! RÓZSI (magát a gróf karjai közül kifejti) De ne is olly bátran Uram ! 54
