Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
■ emelt válaszfalat érzelmeikre hallgatva, bátran lépték át s ezért tizenkétévi száműzetésre kényszerültek, lányuk érzelmei elé ugyanazokat a gátakat emelik, mint amelyekkel korábban nekik kellett szembenézniük. Vándorlaky tettét azzal magyarázza, hogy a szegény juhászbojtár és Rózsi, az úrilány együtt semmit sem tehetnének a közjóért és hazáért. De ez a magyarázat amilyen hamis, olyan naiv is. A motiválás e súlyos fogyatékosságaihoz társulnak a cselekmény vitelének más gyengéi. Pl. hogy a történetet Tóth Kálmán Jancsi bujdosásba indulása után mindjárt a félreértést tisztázó, tehát a Jancsi és Rózsi, illetve Vándorlaky közti konfliktust feloldó zsiványjelenettel folytatja. Továbbá: a második felvonás toborzójelenete valóban szervetlenül illeszkedik a történet egészébe, Vándorlakyék éjszakai útjának céljáról mitsem tudunk stb. Mindehhez társul a dialógusok kezdetlegessége, nyelvi szegénysége. A „Puszták rózsájáéval kapcsolatban mégsem csak hibákról, motivációs s más gyengeségekről beszélhetünk. Az említett hiányosságok mellett nem rossz például a cselekmény indítása, az alapvető szituációk bemutatása. A színmű első ismertetőjéhez, Balassa Józsefhez hasonlóan, szintén kiemelhetjük a darab népdalbetétjeit, amelyek semmivel sem rosszabbak a kor sikeres népszínműveinek dalbetétjeinél. Végül pedig meg kell említeni, hogy a „Puszták rózsájáénak a gyengéi csak a kor népszínműtermésének egészéből kiszakítva tűnnek oly kirívónak. A gyakori motiválatlanság, a lélektani magyarázat elhanyagolása az 1840-es évek s a későbbi idők népszínműveinek is általános jellemzője volt. Ettől sokszor e műfaj legjobb darabjai sem maradtak mentesek. S e történeti mércével mérve Tóth Kálmán színműve ha nem is sorolható a népszínművek sikerült alkotásai közé, nem sokkal tűnik rosszabbnak a műfaj közepes darabjainál. A „Puszták rózsája” művészi értékeinél azonban sokkal fontosabb a színműnek az a szerepe, amit Tóth Kálmán irodalmi pályájának alakulása szempontjából jelent. E felől nézve nemcsak a költőnek a drámaírás iránti korai érdeklődését dokumentálja, hanem Tóth Kálmán költői fejlődéséhez is figyelemre méltó adalékot nyújt. A színmű ugyanis olyan időben íródott, amikor Tóth Kálmán első verseinek, verskísérleteinek az almanach lírát követő hangnemét a népi stílusú verseléssel próbálja felcserélni. A színmű népdalbetétei, amelyek egy kivételével eredeti alkotások, ■ezért érdemelnek külön is figyelmet. Annál is inkább, mert bennük Tóth Kálmán a népies hangra, a népdalok stílusára már csaknem hibátlanul talál rá. Ha figyelembe vesszük ehhez a dalbetéteken túl a színmű egészének népi jellegét, a művet Tóth Kálmán ekkor 28
